Győri Tanulmányok - Tudományos Szemle 17/1996 (Győr, 1996)

GYŐR MÚLTJA - Tóth László: Kálóczy Lajos levele Teleki László haláláról

hamar megszegték a megkörnyékezett képviselők, akik lelkiismereti kérdést csináltak abból, hogy ők választóiknak nyilvánosan megígérték, hogy a határozatra fognak szavazni. „A legbájosabb az volt - emlékezett Kálóczy -, evidentiában tartani a biztos szavazókat és azokat, akik a gyűlésből való „absentátiót" megígérték, minthogy azok, a kik ma az átpártolásra hajlandóknak nyilatkoztak, már holnap szavukat vagy visszavonták, vagy csak a meg nem jelenésre ajálkoztak, s így a zsebemben lévő szavazó jegyzéket naponkint többször ki kellett javítanom". Kálóczy képviselőtársaitól nem azt kérte, hogy szavazzanak a feliratra, ezzel ugyanis a képviselők valóban választási ígéretüket szegték volna meg, hanem azt, hogy abszenciát ígérjenek, vagyis maradjanak hivatalosan távol a szavazástól. Kálóczy munkáját nagyban nehezítette az ingatagságában kapkodó Almásy, aki „beteges szenvedéllyel érdeklődött és kételkedett közléseim valódiságában", továbbá Nyáry Pál, aki igen ellenséges érzülettel nézte Kálóczy konspirációját. Eötvös Józsefnek fixa ideája volt, hogy lehetetlen dolog többséget szerezni a feliratnak, de azért megkérte Káíóczyt, hogy naponta referáljon neki az ügyek állásáról. A szavazás előtti napon a kapacitálás következményeként „17 többség mutatkozott a föliratra". Almásy aggályoskodott, s jótállást kért Kálóczytól: „Tudod, hogy szeretlek, de ha a határozat csak néhány szótöbbséggel talál keresztülmenni s mi megbukunk, én téged agyonütlek". Kálóczy a „kellemetlenségektől" úgy kimerült idegileg, hogy beteg lett, ám idegkimerültsége ellenére végigcsinálta vállalt korteskedését: „A korteskedésem idején tapasztalt egyes esetekről íveket írhatnék össze; nehéz volt a munka, de nagyon tanulságos; ez volfc az igazi practicus cursusa a psychológiának". * A szavazás napjának reggelén (1861. június 5-én) Almásy teljesen elbizonytalanodva el akarta ejteni az egész korteskedési ügyet, s a „határozatnak" kívánt jelentékeny többséget szerezni, ami jól mutatja a nagyfokú bizonytalanságot és a pattanásig feszült idegek harcát. A szavazás drámába illő lefolyására így emlékezett Kálóczy: „A gyűlés termében körülnézvén, láttam, hogy öten, a kik magukat absentálni Ígérkeztek, jelen vannak, a mi nagy baj volt, mert ha kimaradnak, ez nekünk öt szavazat, ha pedig ellenünk szavaznak, ez még sokkal nagyobb csapás... Végre sikerült nagy vesződség után egy pár tekintélyes képviselőtársam segélyével mind az ötöt hazaküldeni." A Nemzeti Múzeum épületében lezajlott országgyűlés és a feliratra történő egyéni szavazás nem mindennapi körülmények között zajlott le. „A szavazás lefolyása közben - emlékezett Kálóczy - a teremben lázas izgatottság uralkodott; kísérteties csönd borult a gyűlésre, úgy hogy meg lehetett hallani, midőn a képviselők a névjegyzék! íveket megforgatták; a papir súrlódására még most is elevenen emlékezem. Az izgatottságot még inkább fokozta, hogy hol az egyik, hol a másik párt volt néhány szavazattal többségben, s ez így ment végig". Közben Kálóczy arra is vállalkozott, hogy gyakran kiment a nagyteremből