Győri Tanulmányok - Tudományos Szemle 17/1996 (Győr, 1996)

GYŐR MÚLTJA - Tóth László: Kálóczy Lajos levele Teleki László haláláról

tájékoztatni az előtérben várakozó, s még nagyobb izgalmakat átélt Almásyt, Bethlen Józsefet és több abszenciát vállaló képviselőt. A név szerinti szavazás vége felé Somssich Kálóczyhoz fordulva, lemondóan kijelentette: „Megbuktunk!" Kálóczy azonban igyekezett megnyugtatni képviselőházi szomszédját: „Várj csak a Z betűre, sok Zichy van s az mind pecsovics". „A névsorolvasás vége felé - írja Kálóczy - láttuk többségüket, ezért kimentem az előcsarnokba, hogy a limbusban levő egy pár lelket felszabadítsam". Közben a második névsorolvasásnál többen bementek az abszenciát ígérő, s az előtérben várakozók közül, így a 17 szavazattöbbség háromra zsugorodott. A képviselőház 155 szavazatot adott a felirati, 152-t a határozati javaslatra. Minimális Deák-párti győzelem. Győzelmi tort sem a feliratiak, sem a konspiráló határozatiak nem ültek. Mint megbolygatott méhkas, olyan volt a határozati párt a szavazást követő napokban. Révész Imre debreceni református lelkész lemondott mandátumáról a szavazást befolyásoló manipulációk miatt. Kállay Ödön „nemzetárulásról" beszélt, Nyáry Pál pedig dühöngve élesen megtámadta Kálóczy Lajost és Podmaniczky Frigyest a nemzeti megbántottságtól felkorbácsolt határozati párt június 6-i pártkonferenciáján. Tisza Kálmán azonban megvédte a korteskedésben részt vevő képviselőtársait, s ugyancsak ő akadályozta meg, hogy a felirati vita folytatásában a Deák által írt felirat szövege tovább radikalizálódjon a határozati párti baloldal nyomására. Az „öncsonkító manőverben"

25 részt vevő képviselők - köztük Kálóczy felirat melletti korteskedésén a kortársak feltűnően gyorsan túltették magukat. A sebek begyógyultak, a „nemzetgyalázás" tétele nem igazolódott. Felerősödött ugyanis az a nézet, hogy Kálóczyék valójában Teleki ki nem mondott végakaratát hajtották végre, másrészt ők az adott politikai szituációban a nemzeti széthúzással járó országgyűlési eredménytelenséget, s az ezzel ekvivalens konfliktus helyzetet akarták némileg mérsékelni. A nemzeti egység demonstrálása az Októberi Diploma megjelenése utáni hónapokban igen nagy politikai jelentőséggel bírt; a 48-as érzelmű liberális sajtó keményen ostorozta az örök magyar átkot, a nemzeti széthúzást, mely annyi tragédiát okozott az országnak. A dühödt Nyáry Pál haragja is elég hamar elapadt: „... néhány nap múlva találkozván vele, már ő is megmenekült elfogultságától, s a legszívélyesebben váltunk el egymástól" - zárta le Kálóczy Lajos a Kónyi Manónak szóló visszaemlékező levelét. Kálóczy egészségét a maga vállalta feladat és az azt követő események eléggé megviselték. A határozati párt június 6-i pártkonferenciáján az őt ért súlyos morális értékítéletek és a csalódás motiválta kirohanások elbizonytalanították. A magatartásában mutatkozó ambivalens megnyilvánulásoknak tudható be, hogy a szavazás utáni felirati vita folytatásában korteskedési énjével szemben sorozatban szavazott a Deák Ferenc-féle változat radikális átalakítására. Úgy tűnt, hogy Kálóczy teljesen magáévá tette a Nyáryval szemben egyre nagyobb vezető szerephez jutó Tisza Kálmán határozati indítványát, mely finoman el-