Győri Tanulmányok - Tudományos Szemle 17/1996 (Győr, 1996)
GYŐR MÚLTJA - Tóth László: Kálóczy Lajos levele Teleki László haláláról
emlékeit felidézve Kálóczy így emlékezett a püspökvári találkozásukra: „Velem, mint akinek képviselővé leendő egyhangú megválasztása már akkor bizonyos volt, megígértette, hogy pártjához fogok állani". Később az országgyűlésen Kálóczy Lajos 7 nemcsak a Telekihez fűződő barátsága okán csatlakozott a határozati párthoz, 48-as országgyűlési szereplése, emigrációs múltja, a nemzet alkotmányos önállóságához ragaszkodó politikai álláspontja miatt állt Teleki táborába. Szomorúan meg is jegyezte visszaemlékezésében, hogy „az emigráns képviselők közül csak magam voltam a határozati párton". Somssich Pál országgyűlési padszomszédja, hajdani győri jogakadémiai diáktársa meg is jegyezte, hogy „minden volt emigráns képviselő megokosodott, csak én maradtam a régi". 8 Kálóczy tehát az 1861. évi országgyűlésen határozati párti képviselőként Teleki oldalán, annak tágabb elvbaráti közösségéhez tartozván harcolt az ország 1848ban kivívott jogainak visszaállításáért, a polgári fejlődés kibontakozásáért. így közvetlenül láthatta és tapasztalhatta Teleki növekvő népszerűségét, országgyűlési és azon kívüli közéleti sikereit, egyben megfigyelhette a fáradékony, gyakran enervált, pszichés zavarokkal küszködő embert is, aki betegségéből adódóan folytonos cselekvési zavarban volt. Ebből adódóan Kálóczynak a Kónyi Manó számára írt visszaemlékezését nehéz megcáfolni, valósághűségét nem lehet megkérdőjelezni, legfeljebb hiányos ismereteinek, környezeti hatásoknak és betegségének tudhatjuk be meglátásainak másságát, a helyzetet szimplifikáló megfigyeléseit. A tragikus kimenetelű május 8-a után Kálóczy higgadtan elemezte a történteket, s nem állt be sem a Telekit vádló, sem a Teleki mártíromságát vallók táborába. Tényként azért megállapította, hogy „a magán szennyet nem tűrő férfiú ellen gyanúsító híreket nem szűntek meg terjeszteni itthon és künn". Az emigráció egy része nyíltan hirdette külföldi lapokban, hogy Teleki drezdai lefogása „kicsinált dolog volt közte és az osztrák kormány között". Különösen Ferenc József dolgozószobájában lezajlott kihallgatása körül keringtek olyan hírek, miszerint Teleki és az uralkodó között valamifajta alku jött volna létre. A megkegyelmezés fejében Teleki László lojalitást vállalt, de lehet, hogy ennél többet, következésképpen az emigrációnak, de a bécsi előkelő köröknek is (köztük a magyar arisztokráciának) az volt a véleménye, hogy Teleki „szószegő", nem tartotta be az uralkodónak tett állítólagos ígéretét. Itthon Zsedényi Ede a kaszinóban hevesen megtámadta Telekit, mondván, „Te már a tevékenység terére léptél, politizálsz, bizony illett volna, hogy előbb felmenj a császárhoz, s ezt neki jelentsd be". Teleki ingerülten válaszolt: „Én ilyesmit nem Ígértem, ha nem tetszik neki, zárasson el, vagy küldjön ki az országból". Kálóczy visszaemlékezésén kívül az ominózus császári kihallgatásról Lukács Móric tudni vélte, hogy miután az uralkodó „nagylelkűen visszaadta szabadságát", azt kívánta tőle, hogy „ellene conspirálni megszűnjék, összeköttetését az emigrátióval megszakítsa és a politikai tevékenységtől ideig-óráig (vor
