Győri Tanulmányok - Tudományos Szemle 17/1996 (Győr, 1996)

GYŐR MÚLTJA - Tóth László: Kálóczy Lajos levele Teleki László haláláról

der Hand) tartózkodjék". Kálóczy hangsúlyozta, hogy Teleki hazaérkezése után igen fontosnak érezte: tisztázza magát a gyanakvó hazai közvélemény és a meglepetésében árulásra gondoló emigráció előtt. Teleki 1861. január 28-án Gyömrőről „tisztázó szándékú levelet" küldött Brüsszelbe a vele mindvégig bizalmas viszonyban maradó Jósika Miklósnak. E levélben Teleki általánosan hangsúlyozta, hogy a császári audiencián „nem tagadta meg elveit" és „hűségfogadalmat sem tett", ám szabadonbocsátásának egyéb konkrét feltételeiről nem szólt. Mindössze annyi utalást tett, hogy „szabadlábra kerülése tette lehetővé számára, hogy biztonságba helyeztesse a rá külföldön váró postát". Jósika niindezeket továbbította Kossuthnak, aki válaszul „megnyugtató üzenetet" küldött Telekinek Jósika közvetítésével.

10 A Kossuth-i üzenettel - Jósika szerint - Teleki meg volt elégedve. A nyugati sajtóban az audienciáról közölt „méltatlan vádaskodások" azonban nyugtalanították, s a februári-márciusi napokban elég gyakran felzaklatták, mivel megkérdőjelezték lovagias érzéseit, büszkeségét és közismert becsületességét, egyenességet. A megbántódásával járó vívódások eléggé felőrölték idegeit. Ezen a korábban terápiát jelentő „párbaj, sem segített", ám, hogy a „halál segíthet már kevéssel szabadon bocsátása után megfordult lelkében". így nyilatkozott egyébiránt Andrássy Gyulának

11 is, aki Gyomron találkozott vele 1861 elején. Beszélgetés közben megmutatta Teleki azokat a külföldi lapokat, melyekben azzal gyanúsították, hogy „drezdai elfogása kicsinált dolog volt". E dilemmából - szólt a végsőkig elkeseredett Teleki - „másképpen nem birok menekülni, mint hogy golyót röpítek az agyamba". Hunfalvi Pál naplójában lejegyezte, hogy egy nappal a végzetes lövés előtt Teleki meglátogatta Hajnik Pál családját, s búcsúzáskor „égő szemekkel és reszkető kezekkel" így szólt Hajnik leányához: „Nézz meg jól, hogy emlékezzél reá, milyen volt Teleki Laczi". Pulszky Ferenc szerint nemcsak az emigráció, hanem a hazai konzervatívok szemrehányásait is nehezen viselte el, mivel „lovagias érzelmei nem tudták eltűrni azt a hamis helyzetet, melybe őt a körülmények sodorták, midőn némelyeknek szószegő, másoknak ámító színében tűnt fel". Mindenesetre e gyötrő lelki válságból - több kortárs véleménye szerint - „pisztollyal keresett menedéket az útvesztőből". Lukács Móric Teleki tettének morális értékét hangsúlyozva már korábban megjósolta, hogy öngyilkossága „nemcsak nemes, dicső tett, de becsületbeli kötelesség is önmaga és mások iránt".

14 Kálóczy még érintőlegesen sem említette Teleki kinyilvánított öngyilkossági szándékait, e kérdésben merőben eltért kortársainak véleményétől. Csak következtetni tudunk arra, hogy Kálóczy miért hallgatta el az önmagával viaskodó, beteg ember kétségbeesést tükröző megnyilatkozásait, pedig bizonyára ezeket ő is hallotta, hiszen sokszor megfordult Teleki közvetlen környezetében. Megítélésünk szerint a művelt, erkölcsiségében nemes és tapintatos Kálóczy tisztelte annyira a már halott barátját, hogy inkább diszkréten hallgatott, másrészt