Győri Tanulmányok - Tudományos Szemle 16/1995 (Győr, 1995)
GYŐR MÚLTJA - Néma Sándor: Adatok a Győrvidéki Gazdasági Egylettörténetéhez
közgyűlésnek tartozott. Távollétében az első, annak akadályoztatása esetén a másod alelnök helyettesítette. A titkárt szintén a közgyűlés választotta, s meghatározta évi fizetését is. Vezette a jegyzőkönyveket, lebonyolította a levelezést, s kezelte az egylet irattárát. Szerkesztette a név- és évkönyveket. Szavazati jog csak akkor illette meg, ha tagja volt az egyesületnek. A pénztárnokot szintén a közgyűlés választotta, s az egyesület „a körülményekhez képest" fizetéssel is ellátta. Vezette az egyesület pénztári számadásait és kimutatást vezetett a társaság vagyonáról. A kertfelügyelő feladata volt a mintakerttel kapcsolatos ügyek intézése, az egyleti kertész munkájának ellenőrzése. 18 ' A „mintakert kertésze" nem volt tagja az egyesületnek, munkájáért évi fizetést kapott. Felügyelte az idénymunkákra felfogadott népszámosokat. Az egylet minden ügyét az alapszabály szerint 50 főből álló igazgatóválasztmány intézte. Valójában a létszám néha nem érte el a félszázat, máskor jóval meghaladta. Legelőször 1861-ben került sor a megválasztásukra, ekkor 62 főből állt a testület. 1862-ben 75 főre bővítették. Az 1864-es választás után több, mint nyolcvanan voltak. Legelőször 1867-ben állt az alpszabályban meghatározott ötven főből a választmány. 1884-ben a létszámuk eléri a százat. Az alapszabály szerint havonta tartották az üléseket, valójában évente legfeljebb 10-et. Egy időben pedig csak negyedévente üléseztek. 1 ' Az egyesület feladatait az egyes szakosztályok végezték. A Győrvidéki Gazdasági Egyesület a szakosztályba soroláskor nem fogadta meg a Magyar Gazda című újság hasábjain megjelent javaslatokat. 20 ' Eszerint az egyesület minden tagját legalább egy szakosztály bizottságába be kellett volna sorolni! Ezzel a demokratikus lehetőséggel nem élt az egyesület, a szakosztályokba csak az igazgatóválasztmány tagjait sorolták be. így a tagság részvétele az egylet életében az évi két közgyűlésre redukálódott. Minden egyes szakosztály élén egy elnök, egy alelnök és a jegyző állt. A Magyar Gazda tíz szakosztályt javasolt létrehozni, úgy mint: 1. Közgazdászat, 2. Levelezési és közlekedési, 3. Földművelési, 4. Szarvasmarha tenyésztési, 5. Lótenyésztés és verseny, 6. Sertés és juhtenyésztés, 7. Gazdasági gépészet, 8. Faültetés, Kertészet, 9. A megye gazdászatának ismertetése, s a gazdasági irodalom és ennek terjesztése, 10. Iparkészítmények. 21 ' A javasolt szakosztályokból 1861-ben Győrben is megalakítottak hetet: 1. Ismeretterjesztő, közgazdasági és statisztikai; 2. Földművelési jószágrendezési, és gazdasági számvetés; 3. Állattenyésztési szakosztály (ez további három alosztályra bomlott: juhászaira, valamint szarvasmarha-, sertésés baromfitenyésztésére), 4. Szőlészeti és borkezelési szakosztály; 5. Erdészeti-, gazdasági fatermelési, kertészet, selyemtenyésztési és méhészeti, 6. Gazdasági gépészeti és építészeti; 7. Kereskedelmi. 22 ' Valószínű, a vidéki gazdasági egyesületek számára túl sok volt ennyi szakosztály fenntartása, így már 1861-ben a Magyar Gazdában öt alakítást javasoltak: 1. Ismeretterjesztő és államgazdászati, 2. Földművelési, 3. Állattenyésztési, 4. Kertészeti, méhészeti, selyem- és fatermelési, 5. Gazdasági-, gépészeti-, és épí-
