Győri Tanulmányok - Tudományos Szemle 16/1995 (Győr, 1995)
GYŐR MÚLTJA - Gecsényi Lajos: Nyugat-Magyarország kereskedelmi viszonyai egy harmincadvizsgálat tükrében (1668)
A harmicadok egyharmada, számszerint öt, (Bruck, Hof, Ebenfurt, Bécsújhely, Hochenwolkersdorf) a fiókhivatalokból három (Sommerein, Mannersdorf és Pilgersdorf) Alsó-Ausztria területén, a határ túloldalán feküdt, ami azonban nem befolyásolta a Magyar Kamara illetékességét és így a vizsgálat lefolytatását. A meglepő ténynek, nevezetesen annak, hogy a Magyar Királyság vámigazgatásának részét képező hivatalok „külföldön" települtek, az országgyűlési határozatokban nem találjuk nyomát. Ember Győző adatai szerint első előfordulásuk az 1648 és 1662 közötti időre tehető. Kétségtelen, hogy — még pontosan felderítendő — létrehozásuk hátterében a közjogilag önálló, de közös uralkodó alá tartozó országrészek egységes pénzügyi adminisztrációjának (ezen keresztül a vámrendelkezések betartásának szigorúbb ellenőrzése) az 1540-es évektől felbukkanó gondolata állt. 4 ^ A megvizsgált hivatalok földrajzilag három csoportba sorolhatók. 1) Az ország belsejében fekvő kereskedelmi csomópontokban (Komárom, Győr, Óvár, Nezsider, Sopron - utóbbi ruszti kirendeltséggel) működő vámszedő helyek. 2) A határtól ugyancsak beljebb, a török hódoltság irányából jövő utak ellenőrzésére az 1647.évi 89.tc. alapján felállított ikervári hivatal, hét kirendeltségével, melyek együttesen Kapuvártól Csapodon, Sárváron, Rumon, Hollóson, Szentgróton és Körmenden át egyben a déli utakat is felügyelték. 3) A nyugati határon Rajka, Köpcsény, Bruck (fiók Gáta), Hof (a Lajta-hegység mindkét oldalán fekvő kismartoni, szentgyörgyi, feketevárosi, fejéregyházi, mannersdorfi és sommereini filiákkal illetve a (császár)kőbányai inspekcióval), Vimpácz (Wimpass), az 1660 táján alapított Ebenfurt (ügyelet Neufeldben és Büdöskuton), Bécsújhely a Lajta folyó mentén, tovább délkelet felé Hochenwolkersdorf (filíale Pilgersdorfban), Szentmárton (a hegykői/heiligensteini vásárokon ügyelettel). A Lajta és a Rozália hegységek mellékútjain igen gyakori határmenti csempészéseket elsősorban az ott sűrűn telepített vámhivatalok voltak hivatva megakadályozni. A harmincadigazgatás feltételrendszerét a hivatalnokok személye, lakás- és „iroda"-viszonyai, megfelelő utasításokkal való ellátottságuk határozta meg. Az általános gyakorlat szerint egy-egy harmincadnál egy harmincados (tricésima tor, Dreissiger), egy harmincadellenőr (contrascriba, Gegenschreiber), a nehezen meghatározható feladatú „segéd" (vicesgerens) továbbá lovas útfelügyelők teljesítettek szolgálatot. Természetesen a meglátogatott hivatalok mindegyikében működött harmincados, ámde az ellenőrző tanácsos Ikervárott a tisztviselőt nem találta otthon, sőt még a nevét sem jegyezte fel. A rajkai harmincados Lukas Svár a látogatás előtt röviddel, a bécsújhelyi Andreas Rudolff pedig két hónappal korábban meghalt. Utóbbi tisztségét még nem adták át senkinek, feladatait az ellenőr segítségével özvegye látta el. Rajkán ellenőr hiányában a segéd számolt be működésükről. A legfontosabb helyek vámosai kivétel nélkül nemes emberek, tekintélyes személyek voltak. Köpcsényben vitézlő Podhoranszky Dániel, Sopronban Tallián Péter (a neve mellé tett jelző szerint „képzett/qualificatus"), Nezsiderben Matthias
