Győri Tanulmányok - Tudományos Szemle 16/1995 (Győr, 1995)

GYŐR MÚLTJA - Gecsényi Lajos: Nyugat-Magyarország kereskedelmi viszonyai egy harmincadvizsgálat tükrében (1668)

Prenner („képzett, a harmincadügyekben elég jó tapasztalattal") Magyaróvárott Miticzky Mihály, Győrben Farkas András („jól képzett"), Komáromban Kőszeghy Ádám („elég képzett"). Bizonyos azonban, hogy a többiek sem nélkülözték az alapvető ismereteket, nevük alapján ítélve egy részük német anyanyelvű polgári, esetleg jobbágyi családból származott. A nyelvtudás bizonyára döntő szempont volt alkalmazásuknál, hiszen a ügymenetben legalább két (magyar, német) vagy több (latin, horvát) nyelvet kellett tudniuk.Bruckban Johannes Tridll, Hofban Bernardovich Márton, Vimpáczon Johannes Rudolf a Meczerat („német"), Eben­furtban a testvére Heinrich Christoph a Meczerat, Szentmártonban Thomas Kienczel („különböző helyeken gyakorlatot szerzett és a gyakorlati ismereteket tekintve elég képzett"), Hochenwolkersdorfban Thomas Grayner vezette a har­mincadhivatalt. A származás a szentmártoni Kienczelnél merült fel igen élésen. Az „egregius" (vitézlő) címmel illetett hivatalnok Esterházy Pál Iánzséri ura­dalmában született, jobbágy gyermekeként. Nádasdy Ferenc gróf országbíró, akinek a továbbiakban még részletesen tárgyalandó szabálytalan kereskedelmi ügyletei miatt ellentétei voltak a harmincadossal, erre hivatkozva javasolta Esterházynak, hogy követelje a Magyar Kamarától a tisztviselőnek, mint szökött jobbágyfinak a visszaadását. A helyi plébános és a vármegyei szolgabíró rend­szeresen zaklatták őt. Kéry Ferenc gróf bizonyosan hasonló indítékokból „kurva paraszt fiának" („rustico meretricis filio") gyalázta. Esterházy volt egyébként, aki a nagymarton/mattersdorfi vásáron megtiltotta a harmincados zászlajának kitűzését, azaz a királyi harmincadvám szedését. A nagyobb forgalmú központokban, összesen hat helyen, volt ellenőr. Ma­gyaróváron Doborgazy Ádám, Győrben Király János, Komáromban Langh Ádám, Sopronban Sveninger János, Ebenfurtban Christoph Kolaiz, Bécsújhelyen Chri­stoph Gerübel helyi polgár. Ugyancsak polgárember, Johann Adam Huttenlő városi szenátor vezette a kiemelt fontosságú ruszti fiókharmincadot. Köpcsénynél Partinger feljegyezte, hogy a visszaeső forgalom miatt elbocsájtották az ellenőrt, Bruckban ugyanezen ok miatt felesleges alkalmazni. Vimpáczon, Rajkán és Nezsiderben évekkel korábban megszüntették a tisztséget, vélhetően hasonló okok miatt. „Segédek" viszont kivétel nélkül működtek, igaz Köpcsényben például egy 16 éves fiú látta el e feladatokat. A brucki (Klemens Pál), az ebenfurti (Simon Leeb) a vimpáczi (Szaller Vid) és az óvári „segédek"-nél elismerték képzettsé­güket, annál is inkább, mert Leeb előtte Bruckban és Gátán is dolgozott már évekig. A nagyforgalmú magyaróvári hivatalban az okozott gondot, hogy a segéd egyúttal gróf Draskovich Miklós óvári vámszedőjeként is működött és egyszerre mind a királyi harmincadot, mind a magánvámot követelte a keres­kedőktől, ami ellen az érintettek panaszt tettek. A piacnapokon, „ahol nagy a tolongás és a munka határtalan" a „segéd" tisztéből fakadó feladatoknak nem is tudott eleget tenni. Hiszen két úrnak senki sem szolgálhat („nemo duobus Dominis servire possit") — írta Partinger tanácsos. Többségüket a jelentés

Next

/
Thumbnails
Contents