Győri Tanulmányok - Tudományos Szemle 16/1995 (Győr, 1995)

Takács Miklós: A 10-14. századi falvak régészeti feltárása a Kisalföldön

súlypontjainak megválasztása. A magyar kutatók ugyanis Méri István módszertani alapvetése

206 óta inkább a telepjelenségekre szoktak koncentrálni, szlovák kollégáink pedig általában a feltárásról származó kerámiát közlik nagyobb előszeretettel. (A kerámia egyáltalán nem azonos „megbecsülésének" hátterében e tárgytípus etnikumjelző szerepének eltérő megítélése áll. Fentebb már utaltam arra, hogy még ma is, számos szlovák kutató felfogása szerint a kerámia mint tárgytípus eleve a szláv etnikum biztos jelzője.) Az első két pontban bemutatott, és inkább technikai jellegű nehézségeknél nagyobb félreértéseket okozhat az általam harmadik pontba sorolt eltérés: nevezetesen a magyar és a szlovák régészek egyáltalán nem azonos keltezési gyakorlata. E tényt természetesen csak leletegyüttesek illetve táblázatok bemutatásával lehetne részletesen szemléitemi. így e tudománytörténeti témájú dolgozatomban csak néhány általános tényezőt emelnék ki, egyben arra is utalva, 907 hogy a közelmúltban e tárgyban két tanulmányt is összeállítottam. Ezekben pedig nemcsak az egymástól eltérő időrendi elképzeléseket elemzem részletesen, hanem az összes korabeli edénytípus időrendjét is tárgyalom. A magyar és a szlovák régészek által alkalmazott keltezések közti különbség alapja a más-más időrendi kiindulópont. így a magyar középkori régészetnek e tudományág megalakulása óta a magyar honfoglalás az időrendi sarokpontja.

208 Ezzel szemben az I. világháború után, cseh alapokon kifejlődött szlovák régészeti iskola (elsőként Ján Eisner) a 830 és 907 között létezett morva fejedelemség helyi szóhasználattal élve a „Nagymorva Birodalom"

209 - korát tette a koraközépkori időrend tengelyébe.

210 Mjnd a „honfoglalás", mind pedig a „nagymorva-kor" tartamát és időhatárait érdemes kicsit bővebben körüljárni. A felvetődő problémák súlya miatt nem szólhat e kis kitérő ellen, hogy a fenti két műszót már egy korábbi dolgozatomban

211 is elemeztem. A két fogalom közül a magyar régészek által használt „honfoglalás-kor" tűnik kevésbé problematikusnak, bár érzésem szerint ez is rejt magában egy ellentmondást. Megfellebbezhetetlen tény: a honfoglalás a magyar etnikum történetének egyik sorsdöntő eseménye. Mégis e fogalom használata által egy olyan esemény érvényét terjesztjük ki 70-80 évre, amely a „legrosszabb esetben" sem tartott hét évnél tovább. Ezáltal pedig ama hamis látszat is támpontot kaphat, miszerint a magyarság az új hazában csak három nemzedéknyi idő alatt tudott volna berendezkedni. A magyar régészet klasszikusai a „honfoglalás-kor" ilyen értelmezésének fonákságaira már régóta ráéreztek: ezért terjedt el pl. a magyar honfoglalás és a kereszténység felvétele közti időszakra keltezhető temetők megnevezésére a „hont 919 foglalás- és korai Árpád-kori" műszó. A telepfeltárások esetében azonban csak mérsékelt sikerrel lehet alkalmazni e kategóriákat. A temetőkkel ellentétben ugyanis a telepek esetében a kereszténység felvétele nem szab egy természetes felső határt. Másrészt pedig, nagyobbrészt megoldatlan még a leggyakoribb lelettípus, a kerámia belső időrendje. így egyelőre még igen széles időhatárokkal vagyunk kénytelenek dolgozni. Hiszen egy-egy szerencsés véletlen kivételével a 10. század eleje és a 11.