Győri Tanulmányok - Tudományos Szemle 16/1995 (Győr, 1995)
Takács Miklós: A 10-14. századi falvak régészeti feltárása a Kisalföldön
század vége közti két évszázad a biztos időrendi keret! ZiJi A telepfeltárások esetében tehát nézetem szerint igencsak ajánlatos a „honfoglalás-kor" mellett (és talán helyette is!) a „korai Árpád-kor" terminus technicust használni. Méghozzá oly módon, hogy időrendi szempontból e két műszó, legalábbis részben átfedje egymást. A korai Árpád-kor esetében pedig talán nem lenne felesleges ismét bevezetni a 19-20. század fordulóján már alkalmazott 214 „vezérek kora" meghatározást. Ezáltal ugyanis a 10. századot világosan meg tudnánk különböztetni az ezredfordulótól beköszöntő „Árpád-házi királyok korától". A fentieknél jóval nagyobb ellentmondások rejlenek a „nagymorva-kor" terminus technicusban - bár be kell vallani, hogy az ennek alapján kidolgozott ún. sáncváridőrendnek van némi ismeretelméleti alapja. Hiszen a Kárpát-medence 9-11. vagy inkább 8-11. századi edényművessége tényleg elkülönül a korábbi és későbbi időszaktól. 215 Igen nagy ellentmondást rejt azonban magában ama eljárás, hogy - a csehszlovák egység jegyében - minden további indoklás nélkül is átvonatkoztattak a 20. századi Szlovákia területére egy olyan időrendi rendszert, amelyet Cseh- és Morvaország leletanyaga alapján dolgoztak ki. Pedig - a Kárpát-medence más ré91 f\ szeihez hasonlóan - a Felvidék területén sem épültek földvárak a 9. század előtt , így e tájegység esetében pl. egészen egyszerűen abszurditás a 7-8. századot korai sáncvár-korként aposztrofálni. Talán e felismerés is vezethette Bohuslav Chropovskyt, amikor 1970-ben egy új, a régitől azonban csak látszólag eltérő időrendi rendszert dolgozott ki. 21 Az új felosztás ugyanis egyáltalán nem érinti sem az egyes időrendi egységek tartamát, sem pedig a határait. így az ún. korai sáncvár-kor azonos a „nagymorva kor előtti időszakkal", az ún. középső sáncvár-kor a „nagymorva időszakkal" az ún. kései sáncvár-kor pedig a „nagymorva kor utáni időszakkal". Az alapprobléma is azonos maradt: a 830-as évek és a 10. század legeleje között létezett Morva Fejedelemség ugyanis nem tölti ki a neki biztosított időhatárokat. Ez utóbbi problémát is érzékelték az ún. sáncvár-időrend kidolgozói, áthidalni azonban úgy akarták, hogy a történeti események időrendjét 218 mellőzve a Morva Fe219 jedelemség bukását egészen a 10. század közepéig kitolták. Ezen eljárás azonban - mivel nem a valósághoz igazítva módosította a történeti-régészeti koncepciót, hanem e koncepció nevében igyekezett az eseményeket átértelmezni - a megoldás helyett csak további félreértésekre ad módot. Egy további időrendi keveredés lehetőségét hordozza magában az is, hogy a morvák bukása utáni ún. kései sáncvár-kort elég gyakran csak a 11. század közepétől induló időszakra értették az egyes, főként a Kisalföld északi részén folytatott telepfeltárások feldolgozói. 220 így egy majdnem száz évnyi hosszúságú kronológiai hiátus keletkezett. Ennek következtében a Kisalföld északi részének 10. századi településtörténete már nem tükrözte vissza a korszak egyik - talán nemcsak magyar szemmel nézve - jelentős politikai és etnikai változását, a magyar honfoglalást és államalapítást, hanem a sokkal inkább „nagymorva kori" felvirágzás igazolását szolgálta. Csak a morvákból kiindulva azonban nem tudjuk megmagyarázni a Kárpát-medence 10. századi anyagi kultúrájának számos, markánsan új vonását. Mivel a korábbi leletanyagból le nem vezethető új tárgy-
