Győri Tanulmányok - Tudományos Szemle 16/1995 (Győr, 1995)

Takács Miklós: A 10-14. századi falvak régészeti feltárása a Kisalföldön

régészeti érdeklődés eltérő szintje, visszavezethető arra, hogy a Kisalföld déli része magyarországi viszonylatban egy „átlagos" területnek számít, míg Csehszlovákia megalakulása óta a szlovák régészeti kutatások előbb Pozsony, majd pedig a II. világháború vége óta Pozsony és Nyitra környékére, tehát elég nagy mértékben a Kisalföld északi részeire összpontosultak.

19 Ezen eltérés kétségen felül nehezíti az összehasonlítást, de a szlovák régészet fölénye korántsem akkora, mint arra a magyarországi szakirodalom felszínes átnézése alapján következtetni lehetne. így a kandidátusi értekezésem

197 megírása előtt általam átnézett 88 kisalföldi lelőhely közül 33 található a mai Magyarország, 55 pedig a mai Szlovákia területén, azaz a két állam 10-14. századi telepfeltárásai közti arány pontosan 1 : 1,6. E számarány természetesen nem ideális, de a különbség nézetem szerint nem is olyan nagyságrendű, hogy az az összehasonlítás bármilyen lehetőségét kizárná. E tény rögzítése után azonban mindenképp tenni kell egy kis kitérőt annak szemléltetésére, milyen nagy hátralékai vannak mindkét kutatásnak a telepleletek feldolgozása terén. E kijelentés első pillantásra túl szigorúnak is tűnhet, igazságtartalma azonban nézetem szerint mégsem vonható kétségbe. így nem mond ennek ellent a szlovák középkori településfeltárások impozánsnak tűnő bibliográfiája

198 sem. Általánosságban megállapítható ugyanis, hogy az ottani régészek is elég gyakran teszik közzé késve vagy hiányosan ásatási eredményeiket.

199 Mind a magyar, mind a szlovák középkorkutatás állapotát jól jellemzi, hogy a kandidátusi értekezésem megírása előtt átnézett 88 feltárásból csak 36-ot tudtam elemzéseimhez felhasználni, mert a többi 52 esetében vagy nem sikerült az objektumokat kielégítő mértékben megfigyelni illetve dokumentálni, vagy pedig maga a feltárás még közöletlen.

200 Még ennél is kedvezőtlenebb számadatot kapunk, ha összehasonlítási alapként nem a telepfeltárásokat, hanem például az ezeken kibontott veremházak közlési arányát vesszük alapul. A szakirodalomban ui. néhány szavas utalás szintjén már legalább 260 kisalföldi, Árpád-kori lakógödör feltárásáról értesülhetünk, alaprajza és leletanyaga ezzel szemben még csak 38-nak jelent meg.

201 A Kárpát-medence más részeivel való összehasonlítás alapján a feltártság ill. a közlés ilyen mértéke is egészen kedvezőnek tűnhet. Ha azonban figyelembe vesszük azt, hogy a 10-14. században a Kisalföldön egy igen óvatos becslés alapján is legalább tíz-, de inkább százezres nagyságrendben épülhettek falusi lakóházak, könnyen beláthatjuk, hogy a jelenleg rendelkezésre álló ismeretanyag mily csekély. Ennek ellenére sem képezheti nézetem szerint vita tárgyát az, egyáltalán érdemes-e elemezni ilyen arányok mellett e tájegység falusi lakópítészetét. Bizonyos tendenciák vagy jellegzetességek körvonalai ugyanis már a jelenleg rendelkezésre álló adatmennyiség alapján is kirajzolódnak, és talán nem felesleges ezekre a kollégák figyelmét is ráirányítani. Nem kérdőjelezheti meg továbbá az elemzőmunkát az sem, hogy a felvetett elgondolások egy része a későbbiekben, az újabb közlések adatai alapján minden bizonnyal még pontosításra, esetleg alaposabban módosításra szorulhat. A csekély forrásanyagból következik viszont az is, hogy az egyes kutatók más-más módon vagy hangsúlyokkal igyekeznek