Győri Tanulmányok - Tudományos Szemle 16/1995 (Győr, 1995)
Takács Miklós: A 10-14. századi falvak régészeti feltárása a Kisalföldön
megválaszolni ugyanazon kérdéseket. A forrásanyag csekély arányából következő bizonytalanságokat jól tükrözik azon eltérések, amelyek e sorok szerzőjének kandidátusi értekezése, valamint Nevizánszky Gábornak a Kisalföld északi részének 202 középkori falusi lakóépítészetét összefoglaló előadása közt mutatkoznak. E két dolgozat ugyanis mind adatbázisában, mind pedig a következtetéseiben egy-egy ponton eltér egymástól. Nevizánszky Gábor ui. a kő és agyagkemence kettősségét a Kisalföld északi részén a területi elterjedés sajátságaival igyekezett magyarázni, míg ugyanezt magam inkább az időrendi eltérésekre vezetem vissza. E kérdést egyelőre természetesen még nem lehet teljes biztonsággal eldönteni, bár - ennyi részrehajlás talán megengedhető - e sorok írója számára a saját megoldási javaslata valószínűbbnek tűnik. Igen jellemző viszont - és a fenti gondolatsorba beleillik a kettőnk adatbázisa közti különbség. Ezek eltéréseit jól szemlélteti az, hogy az általam ismert 55-tel szemben Nevizánszky Gábor több mint 80 telepfeltárást tudott elemezni a Kisalföldnek a Dunától északra eső részén. A feldolgozott telepásatások számának különbözősége két okra vezethető vissza. Egyrészt Nevizánszky Gábor Nyitrán olyan közöletlen adatokhoz is hozzájuthatott, amelyekhez e sorok szerzője Budapesten vagy Győrött nem. Másrészt viszont, Nevizánszky Gábor a Kisalföld északi határait nézetem szerint talán túlságosan is északon vagy keleten húzta meg. így a Nagyszombattól, Nyitrától északra illetve Lévától keletre fekvő lelőhelyeket is elemzett. Azaz északnyugati irányban tájegységünk részének tekinti a Vág illetve a Zsitva folyó középső szakaszának völgyét, és ennek következtében anyaggyűjtésében szerepel pl. a galgóci 203 , illetve a szelezsényi 204 lelőhely is. A fenti kis kitérő után kanyarodjunk vissza a fejezet alapkérdéséhez: a magyar és szlovák teleprégészet összehasonlításához. A fenti kedvezőtlen számarányok oka egyértelműen a Dunának mind a déli, mind pedig az északi partján a közlés nem kielégítő mértéke. így a kisebb leletmentések esetében a feldolgozás helyett sokszor csak néhány soros összefoglalás jelenik meg, a nagyobb munkálatok esetében pedig sajnos mindkét állam szakemberei gyakran megelégszenek egy rövid, előzetes jelentéssel. Az előzetes közléseknek pedig mind a szlovák, mind a magyar régészetben azonosak a hibái. Egyrészt, ezeket csak elég ritkán szokta követni részletes publikáció, másrészt pedig, e rövid összefoglalásokban a telepjelenségek alaprajza is, és a belőlük származó leletanyag is igencsak át van rostálva. 2 Az ilyen közlések „formai kerete" szlovák viszonylatban az AVANS (Archeologické vyskumy a nálezy na Slovensku) nevű periodika. Szintén be kell vallanunk, hogy a magyarországi Régészeti füzetek-kel való összehasonlításban a szlovák folyóirat fölénye egyértelmű, méghozzá a valamivel részletesebb leírások, illetve - ami talán még fontosabb - az ábrák közlése miatt. A fentebb ismertetett, eléggé lehangoló adatok tükrében pedig némiképp pontosítandó a fentebb második helyen kiemelt eltérés: a szlovák illetve magyar kutatok leletközléseinek eltérő elvei. Vagyis: nem a véglegesnek szánt - és ennél fogva sajnos csak elég ritka - leletfeldolgozások módszertana tér el egymástól, hanem a lelőhely első ismertetését magába foglaló előzetes közlések 24 llllllllil
