Győri Tanulmányok - Tudományos Szemle 16/1995 (Győr, 1995)
Takács Miklós: A 10-14. századi falvak régészeti feltárása a Kisalföldön
180 ' se előtt még egyetlen magyar régész sem vállalkozott tájegységünk Árpádilletve Anjou-kori, falusi lakóépítészetének rekonstruálására. Csak az újkori parasztházakat elemző néprajzkutatók érintették futólag, mintegy előzményként e kutatási témát. Elsőként Filep Antal 181 következtetett igen csekély forrásanyag - azaz egyetlen répcevisi ház 82 - alapján arra, hogy a „helyi ( t. i. kisalföldi - T. M. ) fejlődés az országossal azonos alapokon nyugszik". E gondolatmenetét a közelmúltban Balassa M. Iván is átvette összefoglaló munkájában. ' Barabás Jenő 184 viszont az összehasonlító anyag teljes hiánya ellenére, pusztán e tájegység Kárpát-medencén belüli nyugati fekvése alapján érvelt amellett, hogy a Kisalföldnek vezető szerepe lehetett a középkori Magyarország „házfejlődésben". E - kissé szomorú és lehangoló - gondolatmenetet egy optimista kicsengésű, pontosabban a jövőbe mutató megjegyzéssel zárnám. A fentebb vázolt fonák helyzet még fokozottabb felelősséget ró az utóbbi években igencsak intenzíven folyó autópályás leletmentéseken 18 középkori telepjelenségeket feltáró régészekre - tehát elég jelentős mértékben ezen sorok írójára is 186 -, hogy a hiány pótlása érdekében igyekezzenek minél előbb megjelentemi legalább az új feltárások eredményeit. E munkálatokról azonban már elöljáróban is érdemes kicsit bővebben szólni. 187 Az Ml autópálya építéséhez kapcsolódó leletmentések ismeretéhez két tényezőt kell szem előtt tartani. E munkálatok 1990 és 1994 közt folyhattak igazán intenzíven, elsősorban annak köszönhetően, hogy az útépítéssel megbízott kormányszerv (azaz az Autópálya Igazgatóság) vezetői végre felismerték a munkálatok megindulása előtti leletmentések kulturális jelentőségét. E kijelentés azonban természetesen nem arra igyekszik utalni, hogy korábban autópályás telepfeltárások nem folytak volna, hiszen a Kisalföld déli részén ilyen munkálatokra először nem Győr és Mosonmagyaróvár, hanem Tatabánya környékén került sor. Az 1990 előtti leletmentések azonban nem az útépítés megindulása előtt, hanem ezekkel párhuzamosan folytak, a későbbieknél jóval megfeszítettebb tempóban, szerényebb anyagi háttérrel és az ezekből következő kényszerű kompromisszumokkal. A Tatabánya-dózsakerti leletmentés 188 azonban - a későbbieknél jóval kisebb kiterjedése ellenére is - országos jelentőségű a megfigyelt jelenségek változatos szerkezete, illetve az ezekben lelt kerámia - pl. a kézzel formált cserépbogrács - unikális jellege miatt. Az 1990 és 1994 közti munkálatok esetében pedig feltétlenül utalni kell arra, hogy ezen időszakban összesen tizenegy helyen sikerült megfigyelnünk középkori településre utaló nyomokat. 189 A két, negatív eredménnyel záruló leletmentés mellett 190 , két másik alkalommal csak szórványosan kerültek elő középkori települési objektumok 191 , két további helyen azonban egy-egy Árpád-kori falu nagy részét is fel tudtuk tárni. Számomra igen szerencsés körülmény, hogy e két, alapterülete alapján a Kárpát-medence egészének viszonylatában is a legnagyobbak közé tartozó leletmentés: a Ménfőcsanak - Szeles-dűlői, illetve a Lébény - Kaszás-dombi munkálatok egyik vezetője lehettem. Néhány adat e két nagy kiterjedésű feltárásról:
