Győri Tanulmányok - Tudományos Szemle 16/1995 (Győr, 1995)

Takács Miklós: A 10-14. századi falvak régészeti feltárása a Kisalföldön

Ménfőcsanak északi szélén az ún. Szeles-dűlőben 1990 júniusától decemberéig, és 1991 márciusától augusztusáig ásatott Figler András, Jerem Erzsébet, T. 19? Németh Gabriella, T. Szőnyi Eszter, Tomka Péter és e sorok írója. A nagyobbrészt még közöletien munkálatok összkiterjedése kb. 4 ha. volt. E leletmentés során nagy számban sikerült feltárni neolitikus, középső bronzkori, koravaskori és római kori települési objektumokat, valamint egy Árpád-kori falut, ez utóbbit majdnem teljes kiterjedésében. A feltárások azért nem érinthették a falu egészét, mert a domb legmagasabb részét az 1970-es években a Győrmarcalvárosi (korabeli nevén: Kun Béla) lakótelep feltöltéséhez elhordták. E hiányosság ellenére is mintegy 30 Árpád-kori házat, 100 külső kemencét, számos tárolóvermet és a települést behálózó árokrendszer kb. 400 méter hosszú szakaszát sikerült itt kibontani. A házak többségének ún. fűtögödör volt a melegedőberendezése, de leltünk néhány kőkemencés lakógödröt is. A házakban igen változatos módon oldották meg a tetőszerkezet alátámasztását. A gyakori két ágasfás megoldás mellett vannak példái a három, négy, hat cölöplyukas rendszereknek is. Ezzel szemben viszont több 10-11. századi házban egyáltalán nem volt cölöplyuk, és számos aszimmetrikus megoldást megfigyelhettünk. A veremházakat - a változatos cölöprendszerektől függetlenül - egybekapcsolja a tüzelőberendezés gyenge kiképzése. Ez pedig élesen elüt a veremházak környezetében lelt, gondosan megépített külső kemencéktől, amelyek tipológiai szempontból jóval egységesebbek. Egy-egy kemence munkagödréhez általában egy, ritkábban két letapasztott aljú sütőfelület csatlakozik, de feltártunk néhány, hat egységből álló „kemencebokrot" is. Az árokrendszer egyes részei vagy a házakat, telkeket kerítették, vagy vízlevezetésre, esetleg mindkettőre szolgálhattak. Kibontottunk több szabálytalanul ovális alakú nagy árkot is - ez utóbbiak talán karámok nyomai. A középkori objektumok betöltése kevés leletet tartalmazott, nagyobbrészt kerámiát: fazék-, cserépbogrács- illetve táltöredékeket. Díszítésük: bekarcolt hullám- vagy egyenesvonal-köteg, fogaskerék-minta stb. A kerámia tipológiai jellegzetességei egyértelműen az Árpád-kor elejére, azaz a 10 - 11. századra utalnak. E keltezést erősíti a 478-as számú kemencebokorban lelt állatfejes karperec is. Lébény-Bille-domb: e lelőhely egy igen nagy kiterjedésű, nagyjából kerek alakú homok- és agyagdomb a Hanság keleti szélén. Az Ml-es autópálya Abda-Hegyeshalom szakaszának építését megelőző leletmentések során ásatott itt 199394-ben T. Németh Gabriella és e sorok írója.

194 E leletmentéssel összesen, mintegy 8 ha. felületet, azaz az anyagnyerő kb. 85 %-át sikerült megmenteni. (A maradék kb 1 ha. a földhordás intenzív iramának sajnos áldozatul esett). A két év munkálatai során összesen 4455 régészeti telepjelenséget bontottunk ki. A telepjelenségek között megtalálható a kései neolitikum és az Újkor között a Kárpát-medence régészeti szempontú történetének szinte összes kultúrája ill. korszaka. Mégis, a magyar középkor különböző szakaszaiba tartozik a Billedombon feltárt telepjelenségek többsége, összesen kb. 800 objektum. Ezek tetemes