Győri Tanulmányok - Tudományos Szemle 16/1995 (Győr, 1995)
Takács Miklós: A 10-14. századi falvak régészeti feltárása a Kisalföldön
összefoglalás 150 kivételével e munkálatok eredményei a mai napig sem jelentek meg. Végezetül, Mithay Sándor későbbi leletmentéseinek, azaz az Abda rosszkerti 51 , Koroncó - újtelepi 152 , Győr - pápai úti várni 153 , valamint a több alkalommal is folytatott Győr - homokgödröki 54 kutatásainak középkori eredményei részletesen sajnos szintén sehol sem olvashatók. Tehát ismét csak azon megállapításnak kell megfogalmazódnia, hogy a Kisalföld déli részének középkori régészetét nem a telepásatások hiánya, hanem sokkal inkább ezek közöletlensége jellemzi, és ez lehet a Tiszántúlhoz viszonyított látszólagos lemaradás elsődleges oka is. Igencsak sajnálatos, hogy e negatív jellegzetesség az utóbbi három évtizedben is megmaradt. Pedig ezen időszakban újra fellendült az írott források településtörténeti igényű vizsgálata. így a Kisalföldre vonatkozó írott adatokat több kutató is hangsúlyos helyen elemezte a középkori településtörténetet, falvakat és/vagy köznépi lakóhelyet tárgyaló elemzéseiben. 155 A részletes közlés elmaradására vezethető vissza pl. az, hogy alig ismert Pusztai Rezső és Tomka Péter Kapuvár - Kistölgyfa-majori, 1966-67-es leletmentése 156 vagy Uzsoki András 1967-es, Győr-homokgödröki hitelesítő feltárása. 157 így alakulgat ki pusztán a szakirodalom tanulmányozása nyomán olyan, téves vélekedés is, hogy a Dunántúlon, és ennek részeként a Kisalföld déli részén is a 10-13. századi falufeltárásokat háttérbe szorította az ispánsági központok vagy a vasművesség régészeti kutatása. Pedig e két utóbbi kutatási téma vonatkozásában együttesen sem folyt annyi feltárás, mint ahány faluásatás. így a sáncátvágások 158 , a kohókutatás 159 , továbbá a kolostor160 , vár161 és városfeltárások látszólagos előnye csak abból adódik, hogy ezek oroszlánrészéről már legalább egy-egy előzetes jelentés megjelent. A faíuásatások közül viszont eddig még csak néhány dél-kisalföldi leletmentés: a Dör - Kápolnai-dűlői 1 , répcevisi 1 , a Sopron - Bánfalvi úti 165 , az Ács - vaspusztai 166 , a kajárpéci 167 , valamint az ugodi 168 és a pápai 169 közlése történt meg kielégítő szinten. (Az utóbbi kettő esetében azonban a későbbi beásások olyan mértékben szétrombolták az Árpád-kori telepjelenségeket, hogy ezek értelmezése nem volt lehetséges.) Vagyis, tájegységünk déli részén eddig csak Szőke Béla, Nováki Gyula, Gömöri l János és e sorok írója szentelt a rövid éves jelentésen túl is egy-egy olyan ! tanulmányt az általuk kibontott Árpád-kori teleprészletnek, amelyben bemutatták j a feltárt telepjelenségek alaprajzát, valamint az előkerült leletanyagot is. Sajnálatos továbbá, hogy a Duna északi partjával ellentétben a vízlépcsőhöz kapcsolódó i gátépítkezések sem hozták meg a Kisalföld déli részének vonatkozásában az i áttörést, mivel ilyen leletmentések Esztergom környékétől nyugatabbra nem folytak. 170 így 1990 előtt csak egyetlen, a falufeltárásokhoz szorosabban kapcsolódó kutatási téma, a terepbejárás jeleskedhetett több közleménnyel. Bár megjegyzendő, hogy a „Magyarország Régészeti Topográfiája" projektum terepbejárásai eddig még csak tájegységünk keleti és déli határterületein: azaz Esz171 1/2 tergom és Pápa környékén folytak. Az utóbbi munkálatok értékét pedig igencsak megnöveli az, hogy ezen adatokra támaszkodva vetette alapos vizsgálat
