Győri Tanulmányok - Tudományos Szemle 16/1995 (Győr, 1995)

RECENZIÓ - Horváth József: Egy emlékkönyv tartalmáról és tanulságairól

Nem kis gondot okoz e sorok szerzőjének a gazdag tartalmú kötet egyes tanulmányainak rövid ismertetése, hiszen az írások mindegyikével kapcsolatban számos értéket kellene megemlítenie: a rendelkezésre álló szűk terjedelem azonban csak egy-két mondatos tömör jellemzéseket tesz lehetővé. Ezeket — elkerülni akarván a leltárszerű felsorolást — kissé szubjektív csoportosításban kíséreljük meg közzétenni. Elsőként azon három munkára szeretnénk utalni, melyek dr. Harald Prickler szülőhelyéhez kötődnek. Idetartozik BARISKA István kőszegi levéltárigazgató kötetnyitó tanulmánya, melyben a tőle megszokott logikus érveléssel a locsmándi vár 15-16. századi jogtörténetéhez szól hozzá hatalmas apparátusra támaszkodva, utalva arra is: a probléma egy részletét — Locsmánd mezővárosnak a pallosjog megszerzésére tett 16. századi kísérletét — már korábban feldolgozta a Házi Jenő Emlékkönyvben (Sopron, 1993.) megjelent tanulmányában. Heinz RITTER a locsmándi óvoda történetét dolgozza fel 1903-ban történt alapításától 1993-ig: számos grafikonnal, fényképpel, valamint dokumentum-másolattal illusztrált dolgozata bizonyára nemcsak az ünnepelmek jelent izgalmas olvasmányt. Míg Hanns SCHMID munkája a szülőfalu tágabb környékének geológiai viszonyait mutatja be, kitérve a Lutzmannsburgban feltört termálvíz értékeire is. E három tanulmány témaválasztását — és általuk a „szűkebb haza" hangulatának „becsempészését" a kötetbe — kedves figyelmességnek tartjuk: alkalmazásán érdemes lenne más emlékkönyvek szerkesztőinek is elgondolkodni! Az Ünnepelt számára bizonyára különös értéket jelentenek azon tanulmányok, melyeket közvetlen kollégái adtak a kötet számára. Egykori főnöke, August ERNST az 1707 és 1767 között működött kismarton-felsőhegyi első ferences kolostor történetét tekinti át hatalmas jegyzetapparátusra támaszkodva, míg jelenlegi felettese, Johann SEEDOCH a szarvkői uradalom hat falujának kúriáira vonatkozó 19. századi adatokat gyűjtötte össze, „saját" levéltára mellett a Magyar Országos Levéltárban található forrásokat is felhasználva. Mellettük három kolléga járult még hozzá a kötet sikeréhez: Félix TOBLER a főherceg Esterházy-birtokok központi igazgatási szervezetének fejlődését vizsgálja az 1715 és 1848 közötti időszakban, utalva Kállay István e témát érintő alapvető kutatási eredményeire; Norbert FRANK egy falu, Litzelsdorf gazdaságtörténetét tekinti át adatgazdag táblázatokkal és szemléletes diagramokkal illusztrált tanulmányában; míg Jacob PERSCHY a városszalonokiak (Stadtschlaining) farsangtemető szokását bemutatva egy adalékkal szolgál ahhoz a disszertációjában már alaposabban kutatott kérdéshez: milyen szerepet tölt be az alkohol a népszokásokban. Két levéltárat bemutató tanulmány emlékezteti az olvasót arra a tényre, hogy az ünnepelt levéltáros: a megyénkből, Horvátkimléről származó, korábban bécsi magyar levéltári delegátusként is tevékenykedő RESS Imre a legnagyobb magyar családi archívumnak, a herceg Esterházy család fraknói levéltárának 18. századi történetét tekinti át, míg a szombathelyi KISS Mária az Erdődy család monyo-