Győri Tanulmányok - Tudományos Szemle 16/1995 (Győr, 1995)
Takács Miklós: A 10-14. századi falvak régészeti feltárása a Kisalföldön
ki, hogy maga Méri István, később pedig tanítványai, így Kovalovszki Júlia és Parádi Nándor is ásattak a tájegységünkkel szomszédos Dunakanyarban 136 , a 137 138 Bakonyban , illetve a Dunántúl déli részein. Továbbá, az árkokról és a 139 külső kemencékről írott tanulmányában maga Méri István is szívesen nyúlt a kisalföldi párhuzamokhoz. Végezetül: nem tartozik szorosan dolgozatom tárgyához, mégis megemlítem, hogy a fenti sommás ítélet a tájegységünkkel délnyugatról szomszédos őrségre sem érvényes. Müller Róbert révén ugyanis nagy előrelépés történt a délnyugat-dunántúli falvak régészeti kutatása területén is, különös tekintettel az ún. hadas-szeres településszerkezet múltjára. 140 A Kisalföld lemaradása az 1950-60-as években annál inkább is sajnálatos, mert ezen időszakban tevékenykedett a győri múzeumban Mithay Sándor és Szőke Béla. E két, fentebb már említett kutató közül Szőke Béla életútjának első szakaszát már részletesen bemutattam. Itt csak annyit jegyeznék meg, hogy győri megtelepedése (1946) után a magyarországi honfoglalás kori kutatások egyik vezéregyéniségévé vált. Ilyen irányú vizsgálatai 141 - túlzás nélkül állítható - korszakalkotó jelentőségűek. Mithay Sándor pedig - annak ellenére, hogy érdeklődése inkább az őskor felé vonzotta - a győri járás középkori lelőhelyeinek rövid kataszterét állította össze 142 , és elvégezte számos Győr környéki középkori teleprészlet leletmentését 143 is. Nagy tévedés volna tehát azt hinni, hogy a magyar bolsevikok országlásának első és egyben legnehezebb éveiben a Kisalföld déli részén nem folytak volna középkori telepkutatások. Sajnálatos azonban, hogy Szőke Béla egyik első összefoglalása, a Kisalföld honfoglalás- és Árpád-kori település történetéről írott, és Szegeden 1948-ban megvédett doktori disszertációja 144 nem jelent meg, így csak e kutató néhány későbbi tanulmányában fedezhetők fel rövidebb-hosszabb részletei. 14 Továbbá Mithay Sándor és Szőke Béla (a géppark teljes hiánya ellenére is) számos Győr környéki falu határát bejárta az 1940-es és 50-es évek fordulóján. E topográfiai kutatások eredményeit Szőke Béla egy igen értékes tanulmányban foglalta össze. Ez ui. - rövidsége ellenére is - olyan eredményeket tartalmaz, amelyek nemcsak a Rába torkolatvidékén mutatnak túl, hanem az egész Kisalföldön is. 146 Értekezésem témája miatt külön ki kell emelnem, hogy Szőke Béla e tanulmányába belefoglalta nemcsak a döri leletmentés során megfigyelt veremházat 147 , hanem az 1930-as években, Érsekújvár környékén folytatott terepbejárásainak eredményeit is. Azaz kimondatlanul is a tájegység földrajzi egysége mellett foglalt állást, méghozzá olyan időkben, amikor e tény kimondása Magyarországon is igencsak a kommunista értelmezésű „népek barátsága" megsértésének számított. Továbbá, Méri István korszakalkotó, Tiszalök - rázomi leletmentésével 148 nagyjából egyidőben, 1947-ben zajlott egy ásatás Gyirmót - Sebes-tagon, ahol Mithay Sándor és Szőke Béla több Árpád-kori kemencén túl egy későközépkori fazekasműhely részletét is feltárta. Ezen ásatás pozitívuma, hogy az objektumok kibontása és dokumentálása igen gondosan folyt, azaz megfelelt a Méri István megfogalmazta 149 , korszerű követelményeknek. A negatívum viszont az, hogy két igen rövid
