Győri Tanulmányok - Tudományos Szemle 16/1995 (Győr, 1995)
Takács Miklós: A 10-14. századi falvak régészeti feltárása a Kisalföldön
geket elsőként gyűjtő és leíró két bencés paptanártól: Méry Eteltől AUÖ és Börzsönyi Arnoldtól. 109 Az első - Méry Ételtől származó - idézetből egyértelműen kiderül, hogy a tárgyak gyűjtésén túl már ő is rögzített néhány ásatási megfigyelést: „Barlangszerű nagy égetésben ( azaz feltehetően egy kemence belsejében - T. M. ) egész cserfa hasábok szenesülve, rajtok vaskarikák, régi szabású ekevas, 2 nagy barbáredény mellett hosszúmjelű vasserpenyőben égett árpa, vasszigonyon szenesült kötél, asbestszerű réteg, sok árpa, buza szenesülve, lapított gömbalakú, hosszú, vékonynyakú (...) barbáredény, (...) csontsíp."} 10 Az általam választott másik idézet viszont azt tanúsítja, hogy Börzsönyi Arnold valamivel kevésbé volt precíz, megfigyeléseit viszont jobban tudta összegezni: „A talaj fölszínének kásása és elhordása után sürüen (így! - T. M.) egymás után tárultak elénk a tűzhelyek vagy fűzpadok, vagyis vörösre vagy sárgára égetett kisebb földfelületek, (...) A tűzhelyek (...) körülbelül egy méter átmérővel bírtak, és rendesen ökölnyi nagyságú kövekkel voltak körülvéve. (...) A tűzhelyek mellett, vagy azok közelében középnagyságú fazekakat, poharakat, fedőket, nagy ritkán tányért, nagy széles fenekű tálat (Börzsönyi A. terminológiájában ez a cserépbogrács - T. M.), s töredezett korsót találtak; elszórtan régi sarkantyúkat, nyílcsúcsokat, lándzsahegyeket, sok kulcsot, néhány kést, serpenyőt, fúrót, ásót, vésőt (...) Kengyel és zabla szintén előkerült. (...) az egyszerű, jobbára sárból vályogból és rőzséből épült házaknak nem maradtak nyomai, ha csak ide nem számítom a karókat, melyeket imitt-amott a földbe verve látni lehetett"} 11 A fenti érvelés - azaz a homokgödröki lelőhely bevonása a falufeltárások kutatástörténetébe - első pillantásra helytelen eljárásnak is tűnhet, két oknál fogva. Egyrészt, e leírások értelmezése ma már természetesen némi nehézségekbe ütközhet, nemcsak a szakkifejezések régies mivolta miatt, hanem azért is, mert a fentebb bemutatott tárgyak egy jelentős része a meglelésük óta eltelt évszázadban elkallódott. Ezért, ad absurdum még annak a lehetősége is felmerülhet, hogy e leletek egy része nem is középkori. A helyzet azonban nem ennyire rossz. A fenti terminus technicusok ugyanis Rómer Flóristól származnak 1 2 , Méry Etel pedig - úgy tűnik - következetesen alkalmazta őket. Meglehetős biztonsággal kijelenthető tehát, hogy a „barbáredény" műszó is kézi korongon formált, középkori edényt jelent. Továbbá, a megmaradt - pontosabban a győri múzeum raktárában jelenleg is őrzött - homokgödröki leletek összetétele alapján is bízvást állítható, hogy e lelőhelyen település csak a középkorban állott. Másrészt, az itt lelt objektumok nem egy „klasszikus" falunak, hanem a középkori Győr egyik külvárosának - minden valószínűség szerint az egykori Szentbenedekfalvának 113 - a nyomai. Horváth István esztergomi kutatásai 114 azonban azt igazolták, hogy életmód tekintetében a középkori városok központi magvát körbevevő települések inkább a korabeli falvakhoz állottak közel. így lakóépületeik és eszközkészletük általában nem az illető város központi részei, hanem a környező a falvak felé mutat. Szintén az ismertetés mellett szól egy gyakorlatias érv is: egykori gazdagsága ellenére a Győr - homokgödröki lelőhely jelenleg még alig ismert a korszakkal foglalkozó szakemberek körében. E
