Győri Tanulmányok - Tudományos Szemle 16/1995 (Győr, 1995)
Takács Miklós: A 10-14. századi falvak régészeti feltárása a Kisalföldön
Áttérve a Kisalföld déli, a mai Magyarországhoz tartozó részének középkori telepkutatására, áttekintésem vezérfonalául egy közhely cáfolatát kellett választanom. A falufeltárásokat végző magyar szakemberek körében ugyanis igencsak elterjedt egy olyan vélekedés, amely szerint Árpád-kori telepkutatás a két világháború közti kezdetei óta nagyobbrészt „alföldi tudományágnak" tekinthető. 94 Továbbá, e sajátos „munkamegosztás" tételének hívei szerint, a későközépkori telepfeltárás viszont, inkább dunántúli, pontosabban Balaton-felvidéki specialitás. Dolgozatom témája miatt e két apriorisztikus ítélet közül csak az első cáfolata lehet feladatom. Mégis meg kell jegyeznem, hogy természetesen az utóbbi álláspont is téves. Hiszen pl. Méri István iskolát teremtő későközépkori telepfeltárása is az Alföldön folyt: a tiszántúli Túrkeve - Móricon. 95 De meghatározó jelentőségű falu feltárások folytak a közelmúltban, vagy tartanak most is Szentkirályon 96 , Pusztaszeren 97 , Tiszafüreden 98 illetve Nagykőrös környékén 99 és Nagykunságban. 100 Visszatérve a dunántúli és kisalföldi telepkutatásokat lekicsinylő állásponthoz: ilyen jellegű meggyőződések ellen természetesen igen nehéz érvelni. Mégis fel szeretném hívni a figyelmet néhány, talán továbbgondolásra is érdemes tényezőre. Középkori települési objektumok megfigyelése illetve a belőlük származó leletek gyűjtése Magyarországon nem a két világháború közti időszakban indult meg, hanem még a századforduló előtt: méghozzá éppen a Kisalföld egyik központjában, Győrött. Ennek körülményeiről érdemes egy kicsit bővebben is szólni. Győrött a régészeti emlékek gyűjtése visszanyúlik a 16-17. századig , a városi erődítések építésének koráig. A régiségek iránt érdeklődő műkedvelők azonban egészen a 19. század közepéig csak a művészettörténeti szemszögből is jelentős tárgyakat illetve a feliratos köveket gyűjtötték és őrizték meg. A régészeti gyűjtés első korszakának egy további jellegzetessége, hogy a lelettárgyak rend szerint elkerültek a városból. E fonák helyzet csak a múlt század ötvenes éveiben kezdett átalakulni, Rómer Flóris feltűnésével. Ő nemcsak a kerámia 102 gyűjtését vallotta régészeti ars poeticájának , hanem 1857-ben megalapította a győri bencés gimnázium régiségtárát 103 . E régiségtár pedig, mivel egészen 1937-ig, a városi múzeum megalapításáig 104 reá hárult a városban és környékén előkerülő régészeti leletek gyűjtése, kulcsszerepet játszott a 19. század végi leletmentésekben. E munkálatok nagyobbrészt az ún. Homokgödrökben folytak, egy, ma már nem létező, hosszan elnyúló homokháton, amely a Káptalan-dombtól illetve a Dunakapu-tértől keletre húzódott, a Mosoni-Duna partján. 105 Lévén, hogy e lelőhelyen szinte páratlan gazdagságban kerültek elő különböző korú leletek az ún. újszállási sertéshizlalda, illetve az ennek helyén létesült szeszgyár, valamint a Vagongyár építése során. 106 E munkálatokkal ugyanis három temetőt: egy vaskorit, egy római korit és egy 10-11. századit, valamint egy igen nagy méretű, középkori település helyét bolygatták meg. 107 A fentebb már hivatkozott leletgazdagság bizonyítására álljon itt két rövid idézet a homokgödröki régise-
