Győri Tanulmányok - Tudományos Szemle 16/1995 (Győr, 1995)

ÉLETUTAK, ÉLETMŰVEK - Nagy Péter: Őrizzük meg hagyományainkat! Interjú a Interjú a 75 éves Barsi Ernővel

orgonista volt, hanem csodálatosan tudott a muzsikusokról, műveikről beszélni, úgy hogy egyszerű falusi emberekkel is meg tudta értetni a köztudat által „magasnak" elkönyvelt klasszikus zenét. Mert ő nemcsak a gimnáziumban meg a teológián tanított, hanem népfőiskolásokkal is foglalkozott, sőt elsőként az országban néphangversenyeket rendezett a Patak környéki falvakból, tanyákról toborzott közönségnek, melyeken Bach, Beethoven, Debussy, Bartók és Kodály műveivel ismertette meg csizmás, fejkendős közönségét. Tulajdonképpen én is ezt csinálom egész életemben. Magától a néptől, kiváló népi mesélőktől, elbeszélőktől is sokat tanultam. S ha előadást tartok, mindig megjelennek előttem falusi adatközlőim és úgy igyekszem mondanivalómat megfogalmazni, bármiről szóljak, hogy ők is megértsék. A zeneművek ismertetéséről különben azt tartom, hogy nem magyarázni kell a műveket a közönségnek, hanem szavainkkal olyan hangulatot kell teremteni bennük, melyben a zene megtalálja az utat a szívünkhöz. - Az ember azt gondolná, aki ilyen sokrétű tudás birtokában van, az megengedheti magának, hogy ebből a tudásból jegyzetek nélkül, bármikor előhúzzon egy szeletet. Ám aki közelebbről ismeri Barsi Ernőt, tudja: ha csak néhány soros jegyzet is, de minden előadás előtt készül egy vázlat... - Előadásaimra mindig komolyan készülök. Bár azokat nincs időm előre le is írni, de egy-egy témám szakirodalmát a lehetőség szerint mindig áttanulmányozom. Egyre sokasodnak feljegyzéseim, vázlataim, idézeteim. Előadásaimon azonban sohasem felolvasást tartok, hanem igyekszem témámat, mint az én sajátomat szabadon előadni, és hallgatóságom összetételéhez, érdeklődési köréhez igazítani. Azt is fontosnak tartom, hogy az előadás külsőleg is legyen minél változatosabb. Ezért igyekszem sokféle szemléltetést alkalmazni. Diaképekkel, versmondással, énekléssel, hegedűjátékkal gyakran színesítem előadásaimat. Az is jó, hogy igen sokféle témáról kérnek tőlem előadást, mert így magam is jobban látom a különböző területek között az összefüggéseket. - Jó pár éve, hogy ideje jelentős részét a néprajzi előadások és munkák töltik ki. Hogy csak a legismertebbet említsük, a Néprajz tanítása az általános iskolában tanítványai lelkes munkája nyomán országosan, sőt a határokon túl ismert. Győrságra járnak néprajzoktatást tanulni messzi földről.. Mikor fordult érdeklődése mélyebben a néprajz felé? - Az érdeklődést még Sályból hoztam magammal. Hiszen ebben a vasúti és közúti forgalomtól távoleső faluban bámulatos hagyományok éltek. Zengett a népdal, meséltek az emberek, s az iskolaudvaron, melyen szüleim tanítói lakása is állott, olyan gyermekjátékdalok hangzottak el a szünetekben, amilyeneket mai gyerek el se tud képzelni. Édesapám maga is gyűjtötte a néphagyományokat, szokásokat. Már bőségesen meg volt rakva a tarisznyám népi kultúránk értékeivel, mikor a sárospataki kollégiumba kerültem. Itt azután tovább élesztették bennem ezt az otthonról hozott lángot. Első osztályfőnököm, Nóvák Sándor nemcsak a Nagymajtényi síkon letörött a zászló szerzője volt,