Emlékkötet Győr szabad királyi városi jogállásának 250 éves jubileumára - Győri Tanulmányok 13/1993 (Győr, 1995)
Tanulmányok - Valló István: Győr százados ünnepe
mult hónapról itt maradi utolsó színlap nagybetűkkel hirdeté még Egressy Gábor uramnak a felléptét. Haliam később, magával Kovách Pál urammal is beszéltem róla, hogy itt a magyar színészetnek igen kedvelt jó helye volna. Kovách doktor úr Jankó Istvánnal és Zmeskál * Istvánnal együtt még három év előtt nem kis fáradozással létrehozott egy színészetpártoló egyesületet amely a magyar színészek látogatása idején mindig telt színházat biztosíta. Örömrepesve haliam, hogy a német színészet kezd már egészen kikopni a városból. Megérdemlik hát ezek az urak, hogy neveiket ide jegyezzem ország példájára, hogyan kell a magyar szóért tenni. A magyarosodásban különben is derék és dicséreles haladást tapasztalok. Még jurátus éveimből emlékezem Czech János polgármester úrra, aki lelkes szószólója volt a magyar nyelvnek sjórészben az ő érdeme, hogy ma már a városházán minden hivatalban minden írás magyar nyelven készül. A tudós polgármester ural fel is vitte a Magyar Tudóstársaság Pestre, hogy olt dolgozzék az egész ország javára. Czech János polgármester úrra való emlékezésem vezete cl a Torony-utcába, a varostoronyhoz, hogy megnézzem, vajh megvannak-e még azok a valóban dicső intézetek, amelyeket a 3l-es nagy kolera után ő létesíle. A szegények intézetére és az árvaházra gondolok, amikről nemcsak beszéllek a győri polgárok hanem versenglek is azon, hogy minél jobban segítségére legyenek az intézetben levőknek. Milyen örömtől repeső szívvel láttam, hogy a győri polgároknak a lelkesedése nem volt szalmaláng. A várostorony helyiségeiben elhelyezett szegények most is jó eltartást és foglalkoztatást, az árvák pedig gondos nevelést kapnak. A polgárságtól ma is havonta beszedik a koldulás megváltása címén adományaikat s ez az elmúlt esztendőben is majd 10.000 frtra rúgott. A szegény intézet , tőkéje pedig már a 100.000 forintot is meghaladja. A városházán később haliám, hogy a szegényeknek a felügyeletét önként jelentkező polgárokra bízták, akik szegényatyai címet kaptak s akik igen szívesen és buzgón el is látták vállalt kötelességeiket. íme egy mintaszerű intézmény Győröli, amelyből valóban tanulhatna az ország nemes humanitást és fennkölt polgári gondolkodást. A fehérvári kapun át kimének az új városrészbe, amely a ledöntött bástyák helyén létesült. Tíz évelőn már nagyarányú szabályozás folyt itt, betöltötték a várárkokat, lehordották a várfalakat s szép hosszú utcákat mérlek ki, amelyekben már igen szép polgári házak sorakoznak. Az újdonság ingere hajta, hogy minél többet lássak. Hiszen itl évek alalt szinte a földből olyan boszorkányos hirtelenséggel nőitek ki a szép házak és palolák sorai, hogy ehhez hasonlóról, csak az Újvilágból hall az ember. S íme mégis igaz! Egy egész új városrészi bámulék itl szép hosszú egvenes utcákkal, rendes kövezettel, járdákkal. Kertek, telkek es csinos házak, — sőt mondhatnám — palolák sorai váltják egymást ott, ahol azelőtt várárkok es bűzhödt mocsarak rontották a levegőt. Az egyenesen kimert hosszú utcák szabályosan keresztezik egymást mint az ostábla vonalai, ahogyan azokat a mérnökök előre kitervezek. A fehérvári kapun kívül három hosszú ut fut vegig egymás mellett, az Orszag-ut, a Császár-út es a Vásárállas, azon túl a majorok. Ezeket keresztezik a fehérvári úttól nvu gátra az új v. Magtár-utca es a Gyár-ulca, a Fehérvari úttól keletre pedig a Duna-utca, Kereszt-utca, azután egy szép nagy ter kín étkezik, az ú j piac s az u j resz a Homokdombszernél végződik.
