Emlékkötet Győr szabad királyi városi jogállásának 250 éves jubileumára - Győri Tanulmányok 13/1993 (Győr, 1995)

Tanulmányok - Valló István: Győr százados ünnepe

Az új városrész nevet is kapott már. Pár év előtt keresztelek el nagy ünnepség közben Ferdinánd városnak. A jól kiszabott telkeket mind a város tehetős polgárai vásárolák meg. Czeeh, Wurda, Ráha, Simonyi Birkmayer, Lukárdy, Csaplár, Scharitzer Skargai, Sikora, Major, Bakonyi, Kajdácsi Laky, Gärtner, Limbeck, Mendel stb. családok építenek itt házakat. Olyik család két, sőt három házal is építe. Hanem a sok csodálkozásban ugyancsak elvesztegetem az időt szedem hát lábaimat, hogy elmenjek a városházára a szenátor barátomhoz. A kereszt utcán, majd az Oskola közön át sietek ki a főtérre, a városházára. Elmúlt már dél idő, amikor a térre érkezem s így inkább üresnek mondhatám a máskor oly nyüzsgő teret. Néhány asszony, pár oskolás gyerek igyekezének a maguk útján, egy vékonylábszárú muskétás katona vigyáza az álmosító csendre s a benedekiek rendháza előtt két köcsögkalapos pap csendes diskurálásban várak az ebédidőt, hogy azután ők isellűn jenek a zöld zsalugáteres, komoly és méltóságlel jes rendházban. A Lenhardt kávéházban, amely a kétemeletes Vigadó épület földszintjén van, már ebéduláni szórakozásra gyülckezének a polgárok főképen a jurátus fiatal urak. A patika előtt elmenve, benézek kissé, látnám-e Lieczcnmayer patikus urat, akivel jó időket mulattunk annakidején, míg meg nem házasoda. Karpf szenátor barátom mondhatatlan örvendezéssel ölele a keblére s az egymásnak örülés hangos percei után már benne valánk — feledve hivatalt, ünnepélyt, tudósítást, mindent — a baráti emlékezésnek mámorában. Mindez természetesen csak a magunk ügye vala s itt most kénytelen is vagyok megszakítani a tudósítás folyamatát, mert akármilyen vígságosak is az egymásnak elmondott dolgok, mégsem tálalhatom fel azokat ország világ elé. Rá is kell mar térnem idejövetelein valóságos céljára és elmondanom a százados ünnepségeknek lélekemelő sorját. Karpf szenátor úrnak szívessége hozzásegítc ahhoz, hogy minden látványosságban részesülhetem s most hiány nélkül beszámolhatok azokról. Megérkezésem napján az örömmel óhajtott ünnepélynek előestéjén nagy zenés tisztelgés köszönté a v áros polgárait. A magyar polgári vadászosztály zenészei összcgyülckezének Újvárosban Bősze Péter jelenlegi polgári kapitány úrnál és onnan fáklyák világítása melleit el indulának, hogy muzsikájukkal megörvendeztessék a város minden rendű lakosait. Számtalan néptömeg kiséré be őket a belvárosba, ahol azután a város elöljáróinak és az itt szállásoló katonaság főtisztjeinek kedvcskedénck zenés tisztelgésükkel. Éjjel* I 1 óráig tartott ez a mulatság, amikor visszatértek Újvárosba és ágyúlövések jelzek a parádé befejezését. A sok jövés menéstől magam is holtrafáradtan érkezek vissza a fogadóba, de mielőtt álomra hajthattam volna fejem, meg végig kelle hallgatnom a fogadós uramat is, aki lelkendezve kiapadhatatlan bőséggel beszélő el újra a nevezetes estve gyönyörűségeit. Másnap hajnalban 5 órakor sűrű ágvűlövések riasztanak fel mély álomból. Az első pillanatra a/l sem tudám hol vagyok, de nyomban világossá tett a bekopogó fogadós, aki sürgete, hogv kelnék már, mert megkezdődé a reggeli zenés felvonulás. Ebben már nemcsak a magyar, hanem a német polgári vadászosztály zenészei is résztvettek, akik Canaider József kapitányuktól kiindulva az ágyúk szüntelen morgása közben ébresztek a város lakosait.