Emlékkötet Győr szabad királyi városi jogállásának 250 éves jubileumára - Győri Tanulmányok 13/1993 (Győr, 1995)
Tanulmányok - Gecsényi Lajos: Győr kereskedelmi kapcsolatainak történetéhez a XVII..században
hogy 1639 elején Zákány, Alapi Balázs és Torkos Péter 1177 tallér tőkével dolgoztak. 38 * 1647 augusztusában Milhancz Mihály mészárosnak 308 tallérja, 39 * 1647 decemberében győr-újvárosi Nagy Balázsnak 389 tallérja feküdt kereskedésben. 40 * 1653 márciusában Bcnkovith Péter egykori városbíró 2500 forintról is végrendelkezett, mely összeg Mernavich Jánossal közös vállalkozásban volt. 41 * A legtöbb gondot a pénzügyi elszámolások körüli bonyodalmak okozták, amelyek elbírálására alkalmanként külön „kereskedelmi törvényszék" alakult. 1680 január 4-én ilyen ülésezett Győrött a megyei törvényszék keretében, amikor Tarczy János alispán elnöklete alatt Buzgó György szolgabíró, Potyondy János és Semberger Mihály esküdtek továbbá Taxony István, Wolfarth András, Peck Simon és Szulcz Mátyás kereskedők, „ily irányú ügyekben tapasztalt személyek" részvételével tárgyaltak egy panaszt. 42 * Ugyanezen évben a hódoltsági és a helybeli kereskedők közötti vitában Tarczy alispán egy szolgabíróval és egy esküdttel közösen akart eljárni, ámde Király János harmincados tiltakozást jelentett be a bíróság illetékessége ellen, mondván kereskedelmi ügyekben a nemesi bíróság nem ítélhet. 43 * A szarvasmarha mellett kevésbé emlegetett „árucikk" volt a juh és a sertés. 1609-ben Caroll János és Latos Mihály vásároltak közösen juhokat kereskedésre, de az állatok megbetegedvén csak nagy veszteséggel tudtak túladni rajtuk. 44 * 1621-ben ugyancsak Latos Mihály (Fehérvár) Csurgón járt „sertésmarhát" vásárolni. 45 * 1616 nyarán Bodó Mihály győri bíró Abdáról hozatta vissza egy bécsi mészáros juhait, miután felmerült annak agyanú ja, hogy a törvény ellenérc Kocs mellett vette meg őket s nem a rendes heti piacon. ' 1610-ben Szálai György és Mészáros András borral és sertéssel kereskedtek váltakozva. Egy alkalommal gyapjút is emlegetnek a városi ítélőszék jegyzőkönyveiben, mint egy per tárgyát. Farkas András zágrábi lakos 1627-ben 1000 gyapjúért adta el győri házát Szűcs Jánosnak, ám a vevő a megadott határidőre nem szállította le a gyapjút. 48 * Ennél jóval gyakrabban esett szó a külünbözó állatbőrökről, amelyek régtől fogva a nyugati magyar külkereskedelem fontos tételét képezték. Torkos István főszolgabíró, maga is jeles kereskedő, 1626 március 14-én kelt végrendeletében 100 ezüst tallérról lett említést, amelyei Páll*i Sebestyénnel egyetemben bizonyos légrádi emberektől kapott bőrök vásárlására. * Beccaria Virgil az egyik legtehetősebb győri kereskedő 1628 táján 3169 fi 13 dénárral maradt adós különböző bőrökért Klemcnt Márton komáromi lakosnak. Mint kiderült Beccaria a bőröket Bécsben adta el, Klementnek azonban nem fizetett. A győri püspöki szentszéken folyt eljárás (ami már önmagában is ritka esemény) figyelemre méltó kereskcdclcmlörténeti adalékot is felfed. Klemcnt Márton bizonyítékként beadott regesztrumával kapcsolatban a bírák választ kerestek arra, van e hitele az ilyesfajta kereskedői nyilvántartásnak és elfogadható e bizonyítékként. Opicz János kereskedő vallomása szerint a kereskedő regesztruma hiteles okmány, de kérdés mennyire szavahihető ember írta. Wolfgang Fuchs azt mondta, hogy Bécsben a regcsztrumnak akkora hitele van, hogy esküt is tesznek ra. 50 * 1632-ben Slaal Tamás és Hofer Sebestyén keveredtek perbe egy 2 évvel korábbi ügyletük miatt. Staal akkor 260 ökör- és tehénbőrt vásárolt Hofcrtől, de adósa maradt az árával. Ezért hónapokkal később, amikor Linzből egy hajó épületfát hozott azt kínálta fel cserében. 1 * 1677 februárjában Dámján István kecskeméti lakos 850 aranyért szállított Gindl Orbán számára Győrbe 1283 ökör- és tchénbőrt. Dámján ez alkalommal kötelezte
