Emlékkötet Győr szabad királyi városi jogállásának 250 éves jubileumára - Győri Tanulmányok 13/1993 (Győr, 1995)
Tanulmányok - Csizmadia Andor: Győr küzdelme a szabad királyi városi rangért
1647-ben a város a privilcgiumlevól birtokában eddigi szolgáltatásait is vonakodott teljesíteni. A káptalan egy emlékiratban felsorolja azokat a kötelezettségeket, melyeket a városiak a legutóbbi időben elmulasztottak: 1. a szcntgyörgy-napi választásnál a bíró bemutatását ez évben „vakmerő képpen denegáltak"; 2. a karácsonykor szokott szarvas-, vagy dámvad-adomány helyeit egynéhány esztendőtől fogva csak kicsiny „két őzikét" adtak, „melyek egy tallért sem érnek"; 3. a káptalan jégvermébe való jéghordást tizenkilenc éve nem teljesítik; 4. az eddig szolgáltatott ingyen kocsifuvart sem adják; 4 ' 5. az újvárosiak az eddig szolgáltatott báránytizedet nem adják. 6. Panasz van a katonák ellen is, akik a legelőkön a legeltetési díjat a káptalan helyett beszedik. 7. A végrendeleteket nem nyújtják be megerősítés végett a káptalanhoz, hanem a városhoz. 8. Tartozott a bíró a tizenkét forintot meghaladó bírságot a káptalan prépostjának beszolgáltatni, nemkülönben a bírságról elszámolni, most ezt sem teszi. 9. Azelőtt a káptalan tudta nélkül házat venni nem lehetett, most megteszik. 10. A tiltakozást a káptalan előtt foganatosították, most a városiak ezt a praerogativá t „conlra jus dominorum terrestrium" maguknak tulajdonítják. 11. A peres eljárást is magának vindikálja a város. 12. Ezelőtt az újvárosi rácok évenkint 3-3 forintot fizettek, most sem ezt, sem egyéb kondíciókat, ameb/ekre azelőtt a fő- és vicegenerálisok előtt magukat kötelezték, teljesíteni nem akarják. ' Ez évben a polgárok — kiváltságaikra való hivatkozással — az abdai vámnál is megtagadták a vámfizetést, '' de erre a Mátyás-féle kiváltságlevelek értelmében joguk is volt. A káptalan azonban nem akarta elismerni a kiváltságlevelek érvényét. Ragaszkodott földesúri jogaihoz. Folytonos tiltakozásának meglett az. az eredménye, hogy az 1649. országgyűlés alkalmával Pálffy Pál nádor a felek kontroverziáit összeegyeztette s 1649. május 13-án előtte a káptalan képviseletében Bényi János nagyprépost és Bcrdóczy György kanonok, Győr mezőváros (oppidum) képviseletében pedig Szakonyi János, Czunkó Mihály és Horváth György jelentek meg, előbbiek mint a káptalan, utóbbiak, mint a város teljes hatalmú megbízottai. A város legfőbb sérelme volt az, hogy a káptalan a Rába-hídon, nemkülönben Abdánál saját polgárain is vámol vesz. Az országgyűlés is foglalkozott e kérdéssel és arra az álláspontra helyezkedett, hogy a jobbágy nem fizethet urának hídján, ha a híd fenntartásában segédkezik 44 ' Az egyezség is megállapította, hogy a győriek sehol sem tartoznak vámot fizetni, de ezzel szemben tartoznak az abdai híd fenntartásában segédkezni. Azt is kimondta az egyesség, hogy az árumegállítás és lerakás joga a várost illeti, s a káptalan semmiféle áru után e címen bevételt nem szedhet. Végül megerősíti a város szabadságait, kiköti a tisztelet és engedelmesség megtartását a káptalannal, mint földesúrral szemben s azt is elrendeli, hogy ne szakítsanak a megtartott ősi szokásokkal és teljesítve a teljesítendőket, tartózkodjanak helytelen újítások bevezetésétől. 45 ' A káptalannak azonban nem tetszik ez. az egyesség sMattkovich Mihály olvasókanonokállal tiltakozik a nádori pecsét alatt kiadott pontok ellen a királynál, ahol kéri tiltakozásának minden hites hely elölt való kihirdetését. 46 ' A király azonban nem adott helyt a tiltakozásnak, sőt 1650-ben újabb vásári szabadalomlevelét adott a győrieknek. Más irányban is lörlént egyeztetési kísérlet. Mansfeld Fülöp gróf akkori várkapitány a városnak segíteni akarva, III. Ferdinánd királytól bizottságot kért a püspökkel, földesúrral, polgársággal szemben fennforgó ellentétek kiegyenlítésére. A bizottság Széchenyi György veszprémi püspök vezetésével 1649. Szent Mihály napján szállt ki Győrré s ha «
