Emlékkötet Győr szabad királyi városi jogállásának 250 éves jubileumára - Győri Tanulmányok 13/1993 (Győr, 1995)
Tanulmányok - Csizmadia Andor: Győr küzdelme a szabad királyi városi rangért
mindent nem is tudott elintézni, legalább a kedélyeket megnyugtatta. A kísérletek csak ideiglenes békét hoztak, a földesuraság és a város közötti viták most már igen kiszélesedtek. Jellemző a két fél felfogására az a káptalani levéltárban őrzött irat, amely jogvita alakjában ismerteti a város és a káptalan álláspontját: A város azt hangoztatja, hogy a török uralom előtt a győri káptalan „fehérvári" káptalan volt s így annak Győr felett semmi uralma nem volt. A győrieket ez időben Civcs Regalesek-nck hívták, kiknek minden „causajuk ad instar aliarum Regalium Civitatum in praesentia Tavernicorum Regalium mentenek". Ez. Lajos király privilégiumából is kitetszik. A káptalan, bár — véleménye szerint — neki a város állításaira írásbeli dokumentumai vannak, csak annyit válaszol, hogy ha ő fehérvári káptalan lett volna, akkar hogyan írta át Lajos király 1332. évi privilégiumát Győrött 1333-ban, amikor még a töröknek itt híre sem volt. De ha a káptalan transumálta is a privilégiumot, abból nem következik, hogy annak eredetije megáll, mert a király pecsétjei róla elvesztek. 47 ' A város azt is állítja, hogy senkinek dccimával, nonával quartával nem tartozik, amint ezt mai napig Győrszabad hegy neve magával hozza. Mikor azonban Győr várrá lett, hogy idegen magistrátusság alá ne kerüljön, a győri magyarság adta magát a káptalan jurisdictioja alá, de az említett szolgáltatásokat nem ígérte meg. A káptalan replikája az, hogy ő számadási könyveiből bizonyítani tudja, hogy a város igenis fizetett decimát. Szabadhegy neve sem bizonyít semmit, mert van Győr vármegyében Szabadi nevű község, amely ugyan nem szabad, hanem paraszti fundus s fizeti a dézsmát az esztergomi érseknek. „Sok személlyek hivattatnak vezeték névvel Császárnak, Királynak, Herczegnek, de ugyan nem azok." Még ha igaz is lett volna, hogy mikor Győr erőddé lett, azért adta magát a város a káptalan jurisdictioja alá, akkor is áll, hogy „volenti non fit injuria" s így is kell teljesíteni. A város azért panaszkodik, hogy a káptalan a várost időről időre különféle adókkal, 100 forint cenzussal, 25 forint dézsmával, szckerezéssel, télen jégvágással, szabad választása ellen a bíró nem akceptálásával és meg nem erősítésével és sokféle fenyegető és parancsoló bizottsággal terhelte, amintazokavárosprotestációiból kitetszenek. A káptalan azt válaszolja, hogy csak a privilégiumok szerinti földesúri tartozást kéri: 100 forintot az ebédért, minden kereszt búzától egy-egy krajcárt; ha azt nem, a kurta dézsmát: 25 forintot, végül házankint a cenzust a házak minősége és nagysága szerint. Azt is megemlíti ez a vitairat, hogy mivel a város súlyosnak érezte a káptalan által kívánt terhelést, II. Mátyás és II. Ferdinánd privilégiumait III. Ferdinánddal is megerősíttette, sőt az 1649. évi országgyűlés elé is terjesztette sérelmeit, melynek eredménye lett a nádori szerződés, hogy a várost régi szabadságaiban a nemes káptalan megtartsa, az árulerakó hely bevétele a városé legyen, az abdai hídon győri ember vámot ne adjon, de Győr felől való felerészét a hídnak a város tartozzék megépíteni. Míg Pálffy Pál nádor élt, e rendelkezés szerint a várost megtartotta szabadságaiban a káptalan, de mihelyt meghalt (1653.), a káptalan a város ellen sérelmeket követ el, Abdán a fele híd építését ugyan megengedte, de a vámot a városiakon megvéteti, ezenkívül a bárányokat is megdézsmálja. Ezért kívánja a város, hogy vagy minden Nagy Lajos privilégiuma szerint maradjon, vagy a káptalan tartsa meg II. Mátyás és II. Ferdinánd privilégiumait. •
