Emlékkötet Győr szabad királyi városi jogállásának 250 éves jubileumára - Győri Tanulmányok 13/1993 (Győr, 1995)
Tanulmányok - Csizmadia Andor: Győr küzdelme a szabad királyi városi rangért
Csizmadia Andor Győr küzdelme a szabad királyi városi rangért V. István látva, hogy „a várak épségben tartása által az ország biztonsága és az alattvalók sokoldalú jóléte lesz előmozdítva", a győri királyi várba telepíti a győri vendégnépeket (hospes), kiveszi őket az ispán ítélete alól, felruházza a fehérvári királyi polgárok által élvezett jogokkal s ezzel megadja részükre azt a legmagasabbrendű városjogi keretet, melyet az Árpád-korban királyi város csak élvezhetett. A győri polgárok az adómentességi kedvezmények mellett szabad vásártartási jogot kapnak s elnyerik az árumegállítás jogát (jus stapulae) minden Magyarországból Ausztriába és innét Délmagyarországba törekvő kereskedő ellenében, aki áruját köteles a városban lerakni és itt vásárt tartani. Az. oklevél a királyi város polgárain kívül megemlékezik a győri püspöknek és káptalannak „ugyanazon községbeli" népeiről is, akik az említett vendégekkel közösen 2 ^ laknak, s ezeket is hasonló kiváltságban részesíti a királyi népekkel, csupán azt a kikötést teszi, hogy a püspöki és káptalani népek bírája az. ő alattvaló népe utáni földbért, vagy cenzust pünkösd nyolcadán a püspöknek, vagy a káptalannak szolgáltassa be. Amint az oklevélből is kitűnik, a középkori Győr nem volt közigazgatásilag egységes város, mert népei közül egyik a királyt, másik a káptalant, ismét másik a püspököt ismerte közvetlen urának. Ez az. elkülönülés a mai Győr helyén területileg is megjelentkezett, mert a vár (castrum), vagyis a mai Káptalan-domb és a XVI. században is Királyföldnek nevezett Kálvária-utcai rész egész a mai Kálvária környékén húzódó Szent Adalbert földjéig a királyt vallotta földesurának, míg a vár közvetlen aljában, a mai Belváros területén laktak a káptalan népei. A püspök joghatósága ekkor még csak a fellegvárra, vagyis a mai püspökvár területére szorítkozott, s mikor Róbert Károly 1318-ban e fellegvártól is meg akarja fosztani a püspököt, maga János pápa jár közbe érdekében s a királyhoz írt levelében bizonyítja, hogy a fellegvár már Szent István óta a győri püspökség birtokához tartozott. 3) Van a mai város területén a középkorban más közigazgatási egységes: Szenlbenedekfalva, vagy Pánzsa-ulca, mely a régi lemetőtől húzódott a Pánzsa érig , mely a káptalan földje volt s esak a török időkben néptelenedik el; a Kálvária helyén álló Szent Adalbert földje, a győri hegyi préposté, s végül Kertes-szer, mely a győri püspök földesurasága alatt állott. Az 1518. évi adóösszeírás az. említeti részeken kívül a mai Győr területén megemlékezik még Hédervári István és Ferenc faktorairól, a szentjános-rendi keresztes lovagok (johanniták) földjéről, végül Megherről, a győri kápolna (Szl. Háromság) mesterének földjéről.'' Az árpádkori Győr súlypontja természetesen a legnagyobb kiváltsággal rendelkező királyi városra esett, melynek lakói, kiváltságaiknak megtartásával és erősbítésével remélhették, hogy részt kaphatnak az akkor már alakuló királyi szabad városok országrendi rangsorában. Azonban nem így történt. 1295 április 6-án III. Endre király János győri bíró, Ivánka, Pál és János, Csuk fiai — győri polgárok kérésére megerősíti ugyan V. István 1271-ben
