Emlékkötet Győr szabad királyi városi jogállásának 250 éves jubileumára - Győri Tanulmányok 13/1993 (Győr, 1995)

Tanulmányok - Csizmadia Andor: Győr küzdelme a szabad királyi városi rangért

kiadott privilégiumát, de a káptalannak is sikerül a/ Árpádok idejében a/ V. István által igen lazára tágított földesúri joghatósági köteléken szorítani s a földesúri jogok szabatosabb meghatározásával a népeik feletti hatáskört megerősíteni. Alig két esztendővel V. István privilégiumlevelének kiadása után 1273. augusztus 19-én Budán kelt szabadalomlevelében IV. László megparancsolja a győri várispánnak, hogy az a győri káptalan népeit semmiféle esetben, még lopás esetében se ítélje cl, hanem azok a „földesuruk előtt tartoznak megjelenni". E kiváltság tehát az ispán bíróságával szemben — amely alól már V. István is kivette őket — a káptalan hírói joghatóságát hangsúlyozza, holott az V. István féle kiváltságlevél a káptalani és püspöki népek saját bírájának adja meg a bíráskodási joghatóságot. Lehet ugyan, hogy a káptalan birói széke csupán másodfok s ez esetben nincs ellentmondás V. István kiváltság levelével, de a káptalani földesuraság erélyes kihangsúlyozása a földesúri jogok erősebb érvényesülését is jelenti. Míg III. Endre után a győri királyi polgárok kiváltságlevelének megerősítéséről csak egyszer hallunk, IV. László 1285-ben Karacsin mesternek, a győri egyház prépostjának kérésére megerősíti saját 1273-ban kiadott kiváltságlevelét s ugyanezt teszi 1323-ban Róbert Károly, ki elé a kérést János szentadalberthegyi prépost és Mihály győri őrkanonok terjesztik. Egyetlen királyi bíráskodási privilegiumlevelet találunk csupán az Árpád-kort követő időkben s ez Nagy Lajos 1361. július 3-án kelt szabadságlevcle, melyben Domonkos, M iklós fia, üyőr város bírájának kérésére megparancsolja, hogy győri polgárt, más győri polgár adóssága, vagy vétke miatt elfogni vagy elítélni sehol sem szabad, hanem a polgárok minden ügyében — kivéve a lopást — a győri bíró előtt kell igazságot kérni. Ha pedig a város bírá ja és esküdt jei hanyagok lennének az ítélkezésben, akkor a középkor szokása szerint a bírót kell a király, vagy a tárnokmester elé idézni. Nem történik említés a káptalani, vagy püspöki város polgárairól, mert hiszen azok bírói fellebbviteli hatósága kétségkívül a földesúr. Gazdasági jogi téren is nehézségek jelentkeznek. Róbert Károly 1324-ben elrendeli, hogy a magyar kereskedők tartoznak Sopronban áruikat lerakni, mert határzárat léptetett életbe Ausztria felé, hogy megbosszulja az osztrák hercegek határzárát, kik nem engedték meg, hogy Regensburgból, Páduából jövő kereskedők Bécsből Magyarországra átkeljenek. E rendelkezés képezte alapját a későbbi soproni árumegállító jognak, melyet Zsigmond király ad. A soproni jog erős rivalitást jelentett a győrinek, mert a győri piac forgalmát s a győri polgárok kereskedési lehetőségét erősen csökkentette. Nem kevesebb veszélyt jelentelt III. Endre 1297-ben Pozsony városnak adott az a kiváltsága, hogy a Dunán Bécs felől hozott árukat a kereskedők kötelesek Poz.sonvban kirakni, mely jogot Zsigmond 1402-ben az általános árumegállítási joggá szélesíti. ' Zsigmond 1385-ben a Duna menti harmincad hivatalt is Győrbe helyezi s e körülmények — mivel a kereskedők a harmineadhivatalt szerették elkerülni — súlyos csapást mérnek a győri gazdasági élet fejlődésére. Közjogokban is egyre kevesbednek a győri polgárok, bár e jogcsökkenést írott források hiányában kellően figyelemmel kísérni nem tudjuk, tény az, hogy 1404-ben találunk utoljára írásos emléket győri királyi polgárról, mikor Zsigmond Beumarku Péternek a pannonhalmi monostornak szóló gazdag birtokadományát megerősítő oklevelében őt királyi polgárnak (civis noster) mondja. A városok országrendiségének hajnalán, épen a következő évben hozott kisebb végzemények Győrnek nem adnak országrendiséget, nem