Emlékkötet Győr szabad királyi városi jogállásának 250 éves jubileumára - Győri Tanulmányok 13/1993 (Győr, 1995)
Tanulmányok - Grábics Frigyes: Művelődés Győrött a
több mint epizód — az az eset, hogy néhány svájci család beköltözése miatt németül tudó papot kerestek: így működött itt Molnár István, majd Pápai Ferenc. Csokonai Ferenc kapcsolatban volt az üldözött cseh és morva reformátusokkal. Ez figyelmet érdemel, hisz a református egyháznak gyérebbek voltak a nyugati kapcsolatai, inkább Sárospatak és Debrecen nevelte értelmiségét. Része lehetett ebben nehezebb anyagi helyzetüknek is: ezt utólag a gyülekezet csökkenő lélekszámával, a hatóságok és a céhek részéről gyakorol t hátrányos megkülönböztetéssel magyarázzák. Mikor halaszthatatlanná vált egy új rektorlakás építése, ehhez a külföldi testvéregyházak segítségét kérték. Viszont ilyen nehéz helyzetükben is támogatták a papi-tanítói pályára készülő fiataljaik tanulását és segítették a nehéz helyzetben levő szemerei gyülekezetet. Emellett minden gond ellenére 1741 -ben önálló kántori állást szerveztek. Éppen e munkakör betöltésére került vissza szülővárosába, iskoláztatása és korábbi működése színterére az időszak talán legjelentősebb református személyisége, Csider Szabó Pál. Kapcsolatban volt a pictistákkal is, majd losonci kántor korában Ráday Pállal. Ez a barátság késztette gyermekdalok írására. Ezek nem nyerték meg felettesei tetszését: tollharc után szakítás lett a vége. Bizonyára nem volt sima egyéniség, de jó és buzgó muzsikus: távozása után évekkel is emlegették és őrizték zenei reformjait. 1743-ban a két egyház közösen kérte a várost, hogy új jogállásában szabadságlevél adományozásával örökre biztosítsa vallásszabadságukat. A válasz az lett, hogy kész megtartani a két egyház vallásszabadságát annál is inkább, hogy közteherviselésre alkalmasabbak legyenek, ezáltal a város is gyarapodjék. Hanem az ellenlépés sem késlekedett: a káptalan panaszt emelt a megyegyűlésben a protestáns vallás győri szabadsága ellen. Mások a győrszigetit, a révfaluit, a pataházait kifogásolták. 1746-ban arról támadt vita, mit is tanítsanak a győri protestáns iskolák. A helytartótanács — mert oda került az ügy — meg is tiltotta a grammatikai foknál magasabb ismereteket. Egy ideig még tartott a huzakodás: hol a megye a város tudta nélkül, hol a város a püspöki akaratot közvetítő plébános sürgetésérc tett jogfosztó lépéseket. A már korábban felmerült ellenvetést is felújították, hogy ugyanis az „artikuláris hely" kiváltsága 1681-ben a végváraknak járt még, ahogy pedig ez a szerep megszűnt, a vallásgyakorlat sem tartható fenn. 1749-ben királyi leirat közli a várossal, hogy a két protestáns felekezet „eddig is illetéktelenül gyakorolt nyilvános vallásgyakorlatát megtiltja, papjait és tanítóit a városból kitiltja, legfeljebb magánemberként maradhatnak itt, épületeiket kisajátítja, értéküket kifizeti." Az egyház természetesen nem fogadta cl a „vételárat", hisz ezzel az elvételt legalizálta volna. Néhány képzett vezető rangrejtve maradt is a városban egy remélt, beadványokban kitartóan sürgetett kedvező fordulat cselére, de a protestáns hívek száma mégis csak csökkeni, főként a kitelepedés miatt. A vallásgyakorlat a környező falvakba szorult: 1783-ig a protestantizmus nincs jelen a város szellemi életében. Illetőleg egy tekintetben mégis: a meg-megújuló folyamodványok a szabad vallásgyakorlat visszanyeréséért, valamint a vasárnaponként a környező falvakba istentiszteletre vonuló menetek a hithűség maradandó példái voltak. 20 ' Lélekszámában kicsiny, etnikumában és vallásában markánsan elkülönülő népcsoport volt a pravoszláv rácoké. Vallásgyakorlatuk zavartalan volt: a szerződés, amit csoportos letelepedésükkor 1612-ben a befogadó káptalannal kötöttek, nem szól erről, ha-
