Emlékkötet Győr szabad királyi városi jogállásának 250 éves jubileumára - Győri Tanulmányok 13/1993 (Győr, 1995)

Sáry István: Győr

sánccal és sövénnyel veszi körül, majd III. Frigyes német császárnak zálogosítja el, aki azt 8 évig bírja. 1447-ben Széchy Ágoston győri püspök váltja vissza 3000 aranyért. A három város közigazgatási határa a török támadások, valamint a dunántúli főkapitányság felállítása miatt elmosódott, s a közigazgatásilag egységesedett Győr fokozatosan a káptalan földesúri fennhatósága alá került. A városvezetés a változások ellenére is őrizte a hagyományt s pecsétlenyomatán a királyi városi jogállásra utaló civitas kifejezést használta. A város legrégibb címere egy XVI. század második f eléből származó oklevél szárazpecsét lenyomatán maradt meg, mely a város védőszentjét Szent István vértanút ábrázolja papi ornátusban. Szent István balkezében pálmaágat, jobb kezében köveket tart, s jobb keze mellett deréktájban egy latin kereszt látható. A civitas megjelölés I. Mátyás két oklevelében is szerepel, mely valószínű nem a jogállást hanem a település fontosságát jelenti. Győr ugyanis a török terjeszkedés kapcsán ismét előtérbe kerül. Elsősorban a nyugati kereszténység védelme céljából Mohács után a dunántúli főkapitányság székhelyévé teszik, s az 1560-as évektől az ország legkorszerűbb várának kiépítésére kerül itt sor. 1594ben sajnos feladás következményeként Győr török megszállás alá kerül, s a török elleni harcok, tűzvész következtében, valamint a várrendszer útjába eső épületek lebontásával a középkori Győr eltűnik, s a török felszabadulás után mezővárosként kezdheti új életét. A város falai közé történt visszatelepedés, valamint a közigazgatás újraindulásakor az 1600. évben Szegi Szőcs Gergely bírósága alatt munkáját megkezdő tanácsnak legfontosabb teendője, hogy kiváltságait visszaszerezze, vagy bővítse, illetve a császár által azokat megerősítéssé. Ez szinte kilátástalannak tűnik, hiszen a városi levéltár iratanyaga elkallódott, vagy megsemmisült, a püspök és a káptalan pedig szigorúan őrködik földesúri jogai fölött. A helyzetet nehezíti, hogy a főkapitány a városban minden jogot magának vindikál, kénye-kedve szerint bánik a város bírájával és tisztségviselőivel, s a török portyázások is állandó veszélyt jelentenek. A polgárok kollektív emlékezete nem felejt. A császárhoz intézett kérelmeikben arra hivatkoznak, hogy a török megszállás előtt Székesfehérvárhoz hasonló jogokkal bírtak, melyeknek királyi megerősítését kérik. Győr fontos ipari és kereskedelmi központ ekkor, s a városvezetés szívóssága mellett ez jelentős szerepet játszik abban, hogy II. Mátyás 1609-ben 8 privilégiumot ad a városnak. Ezek közül a legfontosabbak a következők: árumegállító jog, városi polgárok vám-és adómentessége az országban szárazon és vizén, minden rendes és rendkívüli adó alóli mentesség, július-agusztus kivételével szabad bormérési jog, és vásártartási jog. Ezzel Győr kiváltságos mezővárossá vált. A földsúri fennhatóság megmaradt, de az említett jogok jelentős rést ütöttek azon. A város mindent elkövetett, hogy érvényt szerezzen kiváltságainak. A győri püspök viszont nem ismerte el a város kapott jogait, s fokozatosan nyirbálta azokat. A XVII. század elejétől kezdve kemény küzdelem indult meg a városvezetés és a győri püspök között. Mindkét részről túlkapások sorozatára került sor. Győr város bírája és esküdtjei több ízben panasszal fordul lak a császárhoz, illetve az országos méltóságokhoz: 1649-ben az esztergomi érsekhez és Pállfy Pálhoz írt levelükben a sérelmek sorát vetették papírra. Levelüket így kezdték „az régi szent királyok látván az Győr városának fogyatkozott állapotját régenten sok különb-különb féle privilégiumokkal ajándékozták volt úgyannyira, hogy az ü városi szabadsága székesfehérvári szabadsághoz hasonlíttatott, melynek sok esztendei reális uzusában is volt. Azon közben az pogány török megszállván,