Emlékkötet Győr szabad királyi városi jogállásának 250 éves jubileumára - Győri Tanulmányok 13/1993 (Győr, 1995)

Sáry István: Győr

Sáry István Győr 250 éve lett szabad királyi város A középkori Magyarországon azokat a településeket tekintették városoknak, melyek királyi városi joggal bírtak. A várossá fejlődés csíráit a püspöki és királyi vármegyei elődök képezték. Ezek voltak a korai értelemben vett civitas-ok, melyek váras hellyé, azaz várossá váltak. A nagy átalakulás IV. Béla korában ment végbe, s innen kezdve a civitas a várost jelentette. Győr kedvező földrajzi fekvésénél fogva, a szélrózsa minden irányában elágozó közút jai, a hajózható Mosoni Duna birtokában, a nyugat kapujaként már az államalapítás idején is fontos szerepet játszott a Kisalföld és az ország életében. Szent István nem véletlenül tette meg e helyet világi és egyházi központtá, melyek megalapozták jövőjét. A Buda-Bécs fő közlekedési út mentén fekvő település már a középkorban híres volt kereskedelméről, s az ország politikai életében is fontos szerepet játszott. Ezt igazolják a kereskedelmét segítő intézkedések, a gyakori király látogatások, az uralkodók által kötött különféle egyezségek, békekötések. A település országos jelentősége mellett a lakosságnak az országra törő ellenséggel szembeni hősi magatartása is hozzájárult ahhoz, hogy V. István 1271-ben Győrt a királyi városok sorába emelte. A kiváltságlevél a várnépeket s a váron kívül lakókat felszabadította a várispán fennhatósága alól s a váron kívül lakóknak az úgynevezett hospeseknek, azaz vendégeknek, megengedte, hogy a várba költözzenek. A polgárság szabad bíró választási, vámmentességi, vásártartási és árumegállító jogot nyert. Ezekben a jogokban a káptalan népei is részesültek, de továbbra is földesúri fennhatóság alatt maradtak. Csizmadia Andor: Győr kegyurasága című tanulmányában három várost tételez fel ekkor Győrött. Egyik a latin város, melynek lakóit V. István a győri várba telepítette. A másik volt a püspöki város, és a harmadik a káptalani város. Minden egyes város teljesen különálló közigazgatási egység volt; királyi, püspöki és káptalani földesúri halósággal. A Széchenyi téren végzett régészeli feltárások azt mutatják, hogy ez. a hely a XIII. század végén lett piactér. Nyilvánvalóan a kifejlődő váraljának, azaz a káptalan városnak a piactere. A királyi városi jog az Árpád korban a legmagasabb rendű jogot jelentette, melyet egy település elérhetett. A koraközépkorból bár csak gyér források állnak rendelkezésre, de azok is egyértelműen bizonyítják, hogy a királyi várossá nyilvánítás után jelentős fejlődés indult meg Győrött. A település, illetve települések éltek a kiváltságokkal s Győr Zsigmond koráig a királyi városok között foglalt helyet. A város életében jelentős törést okozó változásra az 1400-as évek fordulóján került sor. A továbbiakban Győr ugyanis nem szerepel a királyi városok listáján. Ez. valószínű azzal függ össze, hogy a győri püspök Zsigmond királlyal szemben a Nápolyiak pártján állt, és a király a város nagy részét egyházi és világi birtokosok kezébe adta. A XV. század közepén Erzsébet királyné és I. Ulászló Győrben kötnek békét. A békekötés után a város a királyné birtokában marad, aki az úgynevezett káptalanvárost földó