Márfi Attila: Ahol Thália hosszasan időzött. Fejezetek Győr színjátszásának 1850 és 1945 közötti történetéből - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 19/2019 (Győr, 2019)

A GYŐRI MAGYAR SZÍNÉSZET MEGERŐSÖDÉSE

akkoriban a dualistakori Magyarország fontos szellemi műhelye volt Biró Fajos, Dutka Ákos, Juhász Gyula és Ady Endre nevével fémjelezve, hogy csak az irodalmi nagyságokat említsük. Nem volt könnyű ennek a szellemi pezsgésnek megfelelni, bár Somogyi színházi működését szakmai körökben igen pozitívnak minősítették. S mégis érték kritikai hangok és észrevételek. Különösen Ady Endre fogalmazott meg kemény kifogásokat Somogyi ellenében. Egyik színikrtitikáját pedig mintha vitriolba mártotta volna Ady. Herceg Ferenc: Ocskay brigadérosának nagyváradi bemutatója (1901) után így fakadt ki a nagy magyar költő:

„Higgadtan szólva is düh fogott el bennünket. Mert szfp és kedves dolog a naivsäg de az a nagy naivság hogy az abszolút tehetetlenség vállalkozik szjklagörgetésre, s a képtelenség nagyerejüségre: már dühbe hozp. Somogyi Károly annyira nem szfnész^ hogy lehetetlen róla hosszabban vélekedni. Ocskay Fászjója paródia volt. Sajnos, hogy ezj senki sem merte megmondani neki, s hogy felelőségre is csak őt lehet érte vonni. Többet — a ma esti közönség szóljon mellettünk, s szólni fog — nem mondhatunk. ”

Somogyi mentségéül szolgáljon, hogy az egy év múlva Nagyváradon is fellépő Isadora Duncant, akkor már igen sikeres kaliforniai táncosnőt sem kímélte gúnyos megjegyzéseivel Ady Endre. Megjegyezzük, a színészt ért bírálatot egészen biztosan ellensúlyozzák a színházszervezőt és rendezőt gyakran elismerő költő méltató sorai:

„Somogyi Károly sok áldozattal adott a nagyváradi színpadon helyet Cyranónak. A darab kiállítására vagyont költhetett el. A díszletek és kosztümök ragyogóak. Ambíció és kedv sem hiányzott a vállalkozásból. A siker sem maradt el teljesen. ”

Szakmai rangját jelzi, hogy kétszer is elnyerte a Szigligeti Ede Színház pályázatát. S itt tartotta meg színi pályája 40 éves jubüeumát is 1904-ben a Váljunk el című francia vígjáték címszerepének eljátszásával. Elismertségét jelzi, hogy hosszú évekig volt az Országos Színészegyesület választmányának tagja, ahol a vidéki színészet fejlesztéséért fáradozott. 1907-ben vonult nyugdíjba, s ekkor helyét Nagyváradon eddigi színházi titkára, Erdélyi Miklós vette át. 1908. március 6-án érte a halál Nagyváradon, ahol négy év elmúltával, 1912-ben avatták fel síremlékét.

68