Márfi Attila: Ahol Thália hosszasan időzött. Fejezetek Győr színjátszásának 1850 és 1945 közötti történetéből - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 19/2019 (Győr, 2019)
VÁLOGATÁS A SZÍNHÁZZAL KAPCSOLATOS FORRÁSOKBÓL; JELENTÉSEK, ISMERTETÉSEK, SZÍNIKRITIKÁK, MŰBÍRÁLATOK:
mertek nyílni a szívek, most igen, kell a próza, halál az operettre! Miért? Mert nem les^ prózai előadás Győrött. De egyelőre — sajnos — operett se! Közel öt hétig színház nélkül marad a város. Lesz idejük gondolkodni a világ folyásán ezeknek a toporzékoló színházpártiaknak. Azután majd cselekedhetnek. Addig élvezzük az operettet, a muzsikát, a’ dalt, amiket Jakabffyék adnak nekünk. Ebben a műfajban feltétlenül jót, szépet, művészit s nem utolsósorban keresztényit kapunk tőlük és ez olyan érdem, ami előtt meg kell hajtanunk az elismerés zászlaját. Most, amikor nemsokára búcsút veszünk tőlük, külön-külön és együttesen fogadják köszönetünket az elmúlt szép estékért. Azonban egyre kérjük őket, tartsanak ki mindenkor a művészi mellett, ne engedjenek egy pillanatra se a filléres hatásvadászat csábításainak. Ez a színtársulat legyen az, amelyik nemcsak telt ház, hanem üres ház mellett is elsőrangút nyújt, mint ahogy adott Győrött is. Akkor minden időben szívesen várjuk vissza őket. Az utolsó hét a legteljesebb siker jegyében futott le és fut még ezután is. Közönségünk megkedvelte a társulatot, rajtuk keresztül megszerette a színházat s leszámítva, a »próbán — nagy barátait, sok-sok új látogató szegődött a színházkedvelők sorába. Dunántúli Hírlap 1940. dec. 28. 4. p. 60. Értékelő elemzés Thúróczy Gyula prózai stagione színtársulata győri vendégszereplésének összetett fogadtatásáról Ma este: Elnémult harangok A Győrött vendégszereplő Thúróczy-társulat Állapítsuk meg őszintén — szinte verejtékesen küzd közönségünk közönyével. Pedig alig negyedéve kiabáltunk a próza után, a művészi után. A feledékenyek emlékezetének fel-frissítésére felelevenítjük azt a nem mindennapi óhajt, mely az operettek idején nyilvánult meg a publikumban a próza, az irodalom iránt. S ma, talán az operettek világát keresi?! Mindig azt a másikat, ami akkor nincs?! Érthetetlen ez a kultúra-közöny! Pedig a vendégszereplő színtársulat jót, művészit és elsőrangút ad. A szívekhez akar férkőzni, hogy lebontsa a közöny falát. Eddigi teljesítménye — vidéki viszonylatban — megüti minden tekintetben azt, ami kell, hogy kielégítse a kényes győri közönséget. Az igazgatóság eklatáns példáját adja áldozatkészségének a ma esti előadásával is, amikor vendégszerepelteti az egyik legnagyobb élő magyar színészt, Kiss Ferencet,905 a Nemze905 Kiss Ferenc, Kis Ferenc Sándor (Székesfehérvár, 1893. április 15. - Budapest, 1978. augusztus 13.) magyar színész, érdemes művész. Kis Mihály református fodrász és a római katolikus Zelena Erzsébet fiaként született. 1912-ben tett érettségi vizsgát Székesfehérvárott. Harcolt az első világháborúban. A Színművészeti Akadémián kezdte tanulmányait, majd 1917-ben Debrecenben színpadra lépett. 1919 őszétől a budapesti Nemzeti Színház tagja volt. 1937-től 1944-ig a Színművészeti Akadémia igazgatója volt, 1938-1944-ig a Színművészeti és Filmművészeti Kamara elnöke. Szálasi Ferenc megbízásából 1944. október 15-től a Nemzeti Színház igazgatója. Ezen állásokban kifejtett politikai tevékenységéért a népbíróság elítélte, 1945. november 27-től 1953. szeptember 23-ig fegyházban volt. Ezután egy ideig segédmunkásként, majd földmérőként dolgozott, de 1956 augusztusában visszatért a színészi pályára. 1963-ban megkapta a Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze díjat. 1964-ben nyugdíjba ment, de továbbra is vállalt még szerepeket. 1971-ben Mindenért fizetni kell címen írta meg memoárjait. Kiss Ferenc 1978. augusztus 13-án hunyt el, és 1978. augusztus 19-én temették a Farkasréti temetőben a református egyház szertartása 339
