Márfi Attila: Ahol Thália hosszasan időzött. Fejezetek Győr színjátszásának 1850 és 1945 közötti történetéből - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 19/2019 (Győr, 2019)
A 19. SZÁZAD UTOLSÓ ÉVEINEK ESEMÉNYEI
„Miért nemjár színházba a győri, soproni és szombathelyi közönség? Mintegy három nappal ezelőtt közöltük azt a hirt, hogiy a győri színtársulat soproni előadásait kénytelen majdnem üres házak előtt 'megtartani, sőt egyik napon nem is tartottak előadást, mert nem volt jközönség. Ezért a társulat egy kérvényben arra kérte a soproni polgármestert, hogy tekintettel a közönség részvétlenségére, mentse fel a társulatot a továbbijátszási kötelezettség alól. Ebben a kérdésben mintegy válaszként a Sopron vármegye legutóbbi száma a következőket hja: Alul írt a győri színészektől és a közönségtől tudjuk, a színészet pártolás a győri pub- likumnak sem erős oldala. Üres házak ott is napirenden voltak és Somogyi direktor éppen a soproni szezontól várta a győri deficit megszüntetését. Ami Szombathelyt illeti, onnan tudjuk hálásként érkeztek tavaly Sopronba a győri színészek. Nem tagadjuk, Sopron sem úszik tejfölben s különösein most messze esik a tejjel-mézgel folyó Kánaántól is. De ennek dacára Alapy Nándor kitűnő művészgárdája három heti vendégszereplés után olyan erkölcsi és anyagi eredménnyel távozott Sopronból, amit eddig kevés vidéki városban ért el. Es majdnem ugyanezt a nagyszerű sikert aratta Szombathelyen is. Nem volna talán fölösleges elgondolkozni azpn, miért érték el a győri színészek Szombathelyen is, Sopronban is s miért duzgadt meg az önérzete és tárcája Alapynak mindkét helyen? Ami pedig azt illeti, hogy a győri társulat soproni szereplésének biztosítását megfelelő állami támogatás által kívánja, hát nagyon hálásak leszünk a győri szjnügyi bizottságnak, ha ezt kieszközji. A soproni polgármesternek ez nem sikerült, pedig térdig járta le érte Budapesten a lábát. A probléma érzékelhető e megnyilvánulás alapján, de a problémamegoldás sajnos nem. Olyannyira, hogy a győri társulat 1926 végére csődközeibe került, s csak nagyon nehezen, széles körű összefogással tudott ebből kikerülni.253 254 Az Országos Színészegyesület az 1920-as évektől szinte folyamatosan hangot adott annak, hogy a helyi színpártoló egyesületek is segíthetnének a vidéki színészet kondícióin. Elképzeléseik szerint a helyi, befolyásos közösségek, akkori civil kezdeményezések még anyagilag is többet lendíthetnének a színészeten, mint az országosan egységesen kiutalt támogatások: segítség egyik módozata lenne az egyes városok és községekben a színpártoló egyesületek megalakítása, egy szjnpártoló egyesület, ha komolyan, kulturális szeretettel fogja fel hivatását, nagy hasznára lehet a körükben megfordult társulatoknak. Már most felmerül az a kérdés, hogy mi utódon lehetne Győrött ez} a problémát megoldani? Mert, hogy a magyar színészetet nem szabad magára hagyni, hogy ki kell emelni abból a mostoha és vigasztalan sorsból, amelybe a legutóbbi esztendők folyamán hanyatlott, az kétségtelen. A vidéki színészét művész} színvonalának a felemelésére centrális intézkedések fognak történni, hogy a társulatok a vidéki városok kebelében valóban otthont leljenek, hogy ottfolytathassák a színészetnek nemzetnevelő és kultúrát terjesztő hivatását, ahol az kell, hogy a közönségnek már-már bűnösnek nevezhető közönye megtörjék. Ehhez azpnban szükséges, hogy a társadalom kebelében olyan szerv alakuljon, amely kapcsot létesít a színtársulat és a közönség között, amely, e kettő között ismét 253 Dunántúli Hírlap 1926. április 11.4. 254 Dunántúli Hírlap 1926. december 7. 2. 72
