Márfi Attila: Ahol Thália hosszasan időzött. Fejezetek Győr színjátszásának 1850 és 1945 közötti történetéből - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 19/2019 (Győr, 2019)

A GYŐRI MAGYAR SZÍNÉSZET MEGERŐSÖDÉSE

pet játszott el, s mintegy húsz alkalommal alakította Shakespeare hősnőit:165 Portiát a „Julius Caesarban”, Gonerilt a „Lear királyban”, Margit királynét a „III. Richárdban” és Pady Machbetet. S nevéhez fűződnek olyan további klasszikus művek címszerepei, mint Sappho, Medea, Kleopatra, Iphigenia, Antigone, Plektra, Phaedra és Ibsen „Nórájának” adaptálása.166

Gyakran játszott epizódszerepeket is, szinte semmilyen szerepet nem utasított vissza. Külföldön is sikeresen mutatkozott be, s az 1892-es bécsi vendégjátéka nemzetközi hírnevét is megalapozta. Igaz, 1900-ban a Vígszínházhoz szerződött,167 de már a következő évben visszatért a Nemzeti Színházhoz Beöthy Passió168 hívására. E tartalmas és küzdelmes évek alatt érlelődött ki művészi hitvallása is, amiről e sorokban vall nagyon egyértelműen:

,yiZ s%ínés%nő meggyújtja magát a közönség előtt és annak szeme láttára. Ok az én uraim, a szerepeim. Ok az én gardáim, ők az én nagy életet élő nagyasszonyaim: ezerszer többre becsülöm őket magamnáll”169 170

E hitvallásból következően teljes alázattal igyekezett szolgálni Thália templomát. Olyannyira, hogy környezetében nem tűrte el a legkisebb fegyelmezetlenséget sem. Egyik alakalommal például egy fiatal, pályakezdő színésszel kellett együtt dolgoznia, ám az ifjú kolléga esetlensége, felkészületlensége már a művésznő alakítását is veszélyeztette. S ekkor Jászai kifakadt: — Mondja! — Szólt a fiatal teátristához — Pgyáltalán miért lett maga szjnészj — Tudja művésznő drága, — hangzott a felelet — Már gyermekkorom óta vonzottak a világot jelentő deszkák! - Ez eddig rendben volna, de akkor miért nem lett asztalost

Környezete kénytelen volt tiszteletben tartani a nagy tragika elhivatottságát, s nem csak a színpadon, de a színház összes helyiségében példás rend uralkodott, ha a nagy művésznő jelen volt. Még a jelenetükre várakozó statisztáknak sem volt szabad zajongani az öltöző folyosókon, s ha netalán egyikük egy enyhe ásítást produkált, akkor az

Székely 2001. a. 36-47.

166 Magyar Színházművészeti Lexikon I.m. 337.

167 Pukánszkyné Kádár 1940. 371. Igaz a szerző 1899-ben jelöli meg az elszerződés évét, viszont a Magyar Színházművészeti Lexikon fentebb említett forrásként 1900-ra teszi az ominózus esetet.

168 Szlováni Beöthy László (Budapest, 1873. április 13.- Budapest, Erzsébetváros, 1931. május 7.)I11 színigazgató, újságíró. 1900-tól 1902-ig a Nemzeti Színház igazgatója volt. Elsőként ő adta elő Gárdonyi Géza és Bródy Sándor színműveit. 1903-ban megalapította a Király Színházat. Itt mutatta be Kacsóh Pongrác János vitéz című daljátékát, amely 689 előadást ért meg. 1907-től újra átvette a Magyar Színház, majd 1916-ban a Népopera igazgatását is. Amikor Kohner Adolfbáró 1918-ban megalapította az első magyar színházi trösztöt, az UNIÓ Színházi és Színházüzemi Rt.-t, az Rt. elnöke Beöthy László lett. Az UNIÓ a Király Színházon és a Magyar Színházon kívül magában foglalta az Andrássy úti Színházat, a Belvárosi Színházat és a Blaha Lujza Színházat is. 1924-ben az Uniónak főrészvényese és vezérigazgatója lett, ám az inflációs időkben a túlméretezett vállalkozás hamarosan tönkrement. Beöthy lemondott, majd 1925 tavaszán a tröszt csődbe ment és felbomlott. Ezután, 1926 és 1928 között a Belvárosi Színházat igazgatta. Számos lapban jelentek meg versei, cikkei, novellái. Halálát agyvérzés okozta.

169 Magyar Színművészeti Lexikon II. köt. I.m. 323.

170 Szalay 1994. 80-81.

48