Márfi Attila: Ahol Thália hosszasan időzött. Fejezetek Győr színjátszásának 1850 és 1945 közötti történetéből - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 19/2019 (Győr, 2019)
A GYŐRI MAGYAR SZÍNÉSZET MEGERŐSÖDÉSE
valóságos blaszfémiának számított. Mégis éppen miatta szakadt félbe egy dráma előadása, ugyanis Jászai Mari képtelen volt abbahagyni a nevetést. Mentségére szolgál, hogy az eset nem az általa rendszabályozott fővárosi színházakban, hanem a kevésbé pallérozott, s néha nagyon is szabados vidéki játszóhelyek egyikén, Kolozsvárott történt. Ráadásul olyan darabot vittek színre, a Borgia Lucréziát, ami Jászai kedvencei közé tartozott.171 A dráma végkifejletét adó csúcs jelenetben hat nemes ifjú ült körül egy gazdagon terített asztalt. A pompás lakoma végeztével Borgia Lucrézia felállt, és így szólt diadalittasan a lépre csalt, gyűlölt ifjakhoz: —Uraim, vegyék tudomásul, hogy Önöket megmérgeztem! Feszült döbbent csönd a színpadon, s a nézőtéren egyaránt, amikor az eddig a színfalak mögött italosán szunyókáló Körmendj Kálmán172 színész előtántorgott, majd a rivalda közepén erősen himbálózva megszólalt: —Na, ide se jövök többet vacsoráim...173 De persze a színészet nagyasszonyával próbák közben is nehéz volt szót érteni. Ugyanis szinte megközelítheteden volt, attól a hittől és öntudattól vezérelve, hogy a legnagyobb magyar színésznőként mindent tökéletesen csinál. Egy alkalommal, éppen a „Kőmíves Kelemen”174 próbája közben az egyik társszerzőnek, Kárpáti Aurélnak175 voltak észrevételei Jászai boszorkány alakításával kapcsolatban, de nem merte közölni a nagyasszonnyal. A hálátlan feladatot végül is a főrendező, Hevesi Sándor vállalta fel, csendben intve az ifjú szerzőt: „Mirjával e%t nem lehet, Miija nem fogad el instrukciókat, vele másképpen kell. ” Azzal merészen odalépett a színésznőhöz és hosszasan dicsérte a szerepjátszása minden apró részletét. Jászai kissé gyanakodva, de figyelte a főrendezőt, majd a következő alakalommal pontosan úgy alakította a boszorkányt, ahogyan a dicséret körvonalazta, abban a hiszemben, hogy mindez a saját benső énjéből fakadt.176 171 Márfi, 2001. című 10-11. 172 Körmendy Kálmán (Budapest, 1886. május 28. — Budapest, 1920. június 27.) színész. Rákosi Szidi színésziskoláját végezte, majd 1905-ben Szabadkán kezdte pályáját. 1906—08-ban Nagyváradon lépett fel, innen 1909-ben Kolozsvárra hívták meg a Nemzeti Színházhoz, azután 1911. szeptember havában a Vígszínház igazgatósága szerződtette. Egy év után visszatért Kolozsvárra. Működött még 1913-1918 között Szegeden, Almássy Endre társulatánál. 1917-től az Andrássy úti Színház, 1918 őszétől a Belvárosi Színház tagja, amelynek egyik számottevő művésze volt. Az ötvenéves férfi című vígjátékban szép sikert ért el. 34 éves korában hunyt el, 1920. június 30-án helyezték örök nyugalomra a Kerepesi úti temetőben. Felesége Gömöri Vilma volt. 173 Márfi, 2001. című 81. 174 A Nemzeti Színház 150 éve. I.m. 356. Az 1917. január 12-i bemutató előadáson kívül a darabot többször nem mutatták be. 175 Kárpáti Aurél (Cegléd, 1884. december 5—Budapest, 1963. február 7.) Kossuth-díjas magyar színházi és irodalmi kritikus, író, költő. 1910-ben Halasi Andorral megindította a Kritika című folyóiratot. Az I. világháború időszakában a Déli Hírlap, majd A Nap szerkesztőségében dolgozott. 1922-től színikritikáinak többsége a Pesti Naplóban jelent meg, annak munkatársa maradt a lap megszűnéséig (1939). A Nyugatban is közreadták írásait. Az 1930-as évektől vezető szerepet vállalt a Vajda János Társaság irányításában. A II. világháború után is gyakran közölték a lapok írásait, irodalmi és színházi kritikáit. Mint kritikus, a korabeli színházi és irodalmi életben jelentős szerepet töltött be. Szépirodalmi művei közül a Bihari remete című elbeszélése az egyik legemlékezetesebb alkotása. >7« Kárpáti 1957. 194-195. 49
