Márfi Attila: Ahol Thália hosszasan időzött. Fejezetek Győr színjátszásának 1850 és 1945 közötti történetéből - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 19/2019 (Győr, 2019)

BACH-KORSZAK, THEATER ORDNUNG ÉS A PASSZÍV ELLENÁLLÁS IDŐSZAKA

szerették és tisztelték. Déryné egykori feljegyzéseiben rajongva emlékezik vissza Databar zenés alakításaira:

„0 sokat megtett a% opera fönntartására. De mi lett volna Kilényi társulatából is, ha Lat abár Endre nincs, midőn Heinisch is a többivel menti Atyon időben, midőn Latabárföllépett, mint már nagy, értelmes muzsikai tehetség minden apró és nagyobb város mind éneket akart hallani. Ugyan honnan termett volna elő a£ ae^ ismeret, 3eneértelmesség ha Latabár nincs? Nem elég ha muvgikai értelmességét említem, de igazán csak ő tudott a "fából” hangotfacsarni.... ”13

A ragyogó énekes pályafutás azonban 1838-ban véget ért, mert megerőltette a hangszálait. Ezután is színpad- és zeneközeiben maradva, ettől kezdve korrepetitor, karmester és gyakran mint operarendező szerepelt a színlapokon. 1842-ben, miután sikertelenül pályázott a Pesti Nemzeti Színházhoz, önálló társulatot szervezve új arcát mutatta a korabeli színészvilágnak.14 Mint színigazgató, sorra látogatta meg a jelesebb színi állomásokat. Fénykora azonban 1849 után következett el, amikor az üldözött és korlátozott nemzeti színészet újjászervezésében döntő érdemeket szerzett. S ez az időszak győri fellépéseinek második korszaka, amelyben a városi színészetet kiváló erőkkel és alakításokkal gazdagította. A Győrben is életbe léptetett Bach- féle „Theaterordnung” tilalmai ellenére is egységes és folyamatosan fellépő színtársulatot sikerült életre keltenie.15

Olyan jeles színészek tartoztak akkor az ország első számúnak tartott nemzeti színtársulatához, mint Csercser Natália, Feleky Amália, Góapn Imre, Kerepel Antal, Károlyi Lajos és Benedek József. Változatos repertoárjukon egyaránt megtalálható volt az opera, népszínmű, dráma és az úgynevezett tündérbohózat is. Cím szerint is említve néhányukat, e korszakban a következő műveket játszották Győrött és más játszóhelyeken is nagy gyakorisággal: Pesti pajkos jurista, Vén bakancsos, Szép márkinő, Huszárcsíny, Korona és vérpad, Dalos Pista, Végrendelet, Angyal és démon, Két Sobri és a Két huszár egy bakancs című korabeli sikerdarabok.16 S annyira erős volt akkoriban a győri színtársulat, hogy folyamatosan járták az ország színpadait, hogy a háttérbe szorított nemzeti színészetet erősítsék. Latabár ilyen missziós kőrútjának egyik kiemelkedő állomása volt Pécs, ahol 1853-tól, első vendégjátékától számítva, 1857-ig minden évben fellépett.17 De ekkor már nem állt a győri társulat élén. 1854-ben Szabadkán találjuk, ahol társulatával felavatta az akkor létesített színházat. Hasonló feladat várta Miskolcon is, ahol 1857-ben az újjáalakított teátrumban mutatkozhatott be színtársulatával. Kisebb megszakításokkal 1861-ig vezette a miskolci társulatot, amikor újból visszatért Győrbe, s 1865-ig Szegeddel váltakozva „ingázott” a két színi állomás között.

13 Márfi 2001.a. 26-27.

1« Márfi 1999. 10-11.

15 Márfi 1996. 201-217.

16 Molnár Gál 1982. 96-100.

17 Molnár Gál 1982. 96-100.

19