Márfi Attila: Ahol Thália hosszasan időzött. Fejezetek Győr színjátszásának 1850 és 1945 közötti történetéből - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 19/2019 (Győr, 2019)

A LASSÚ FEJLŐDÉS ÉS REFORMOK ÚTJÁN

mán Imre: Montnmartrei ibolya című víg operettjével. A sikeres bemutatót követően felváltva zajlottak az előadások a szabad téren, illetve az Apolló Mozgóban. Rossz idő esetén a négy fal közé szorult a társulat és a publikum is: „S\abadtéri-eló'adás a Radó-téren. Néhány- napos előkészület után késben várja a közönséget a Ra­­dó-téren a szabadtéri színpad és nézőtere. A színtársulat agilis igazgatója újdonsággal szolgál a győ­rieknek. Kálmán Imre „Montmartrei ibolya” című nagy operettje kerül bemutatásra a szabadtéri színpadon, szombaton és holnap, vasárnap este. Sziklai Jenő szakavatott rendezői keze a sikert jó előre biztosítja; amit a közönség fokozott érdeklődése is kifejezésre juttatott. Sziklai Jenő, amíg tár­sulatával a Kultúrházfa vonulhat, rendszeresíteni kívánja a szabadtéri előadásokat. Tervbe vette, hogy színre hozga a „Szép Helénát,, a Jedemannt, továbbá az Aidát és ezenkívül operetteket is. A mai és holnapi előadások ideje alatt a Rába-hidakat elzárják a forgalom elől, úgy, hogy minden za­var nélkül gyönyörködhet a közönség az együttesjátékában. ”517 S18 Végül is sok érdekességet hozott ez a nyári évad, mert természetesen az ígéretet be­tartva színre került a Szép Heléna, mondhatni kasszasikerrel. A győrieket nagyon von­zották a szabadtéri előadások. És a Szép Heléna újdonság volt, szabad környezetben, természetes akusztikával, a város és a Rába koraesti hangjaival és zajaival. Ez nagyon is közönségcsalogató volt. Meg is telt a sziget, akárcsak az örök kedvenc, a János vitéz sokadszori felújítása alkalmával. De Sulyok Mária519 vendégszereplése is komoly von­517 Hacsek és Sajó egy Vadnay László által megteremtett kabaréjelenet, illetve a két szereplő neve. A ké­sőbbiekben sok Hacsek és Sajó-jelenet született több író tollából is. A fogalommá vált jelenetek első elő­adói — harminc éven át - Herczeg Jenő és Komlós Vilmos voltak. Komlós Vilmos és Herczeg Jenő sze­repeit a Vidám Színpadon Kibédi Ervin (Hacsek) valamint Viola Mihály (Sajó), később Hlatky László vet­te át. Egy felsorolás - a teljesség igénye nélkül — azokról a színészekről, akik tartósan vagy egy-egy alka­lommal a két kávéház perlekedő figuráját alakították: Kállai Ferenc, Major Tamás, Benedek Miklós, Szacsvay László, Sas József, Beregi Péter, Heller Tamás, Kern András, Koltai Róbert, Verebes István. 1961-ben, szerzői előadóestjén, a Bartók Teremben Hacsekként Vadnay is játszott. Partnere Mányai Lajos volt. 518 Dunántúli Hírlap 1935. június 16. 7. 5,9 Sulyok Mária (Királyhida, 1908. november 5. - Budapest, 1987. október 20.) Kossuth-díjas magyar színművésznő, érdemes és kiváló művész. Az Akadémia befejezése után visszakapta korábban leadott osztrák iratait is, így kettős állampolgárnak számított. Mivel szerény jövedelme (nevelőanyja özvegyi nyugdíjának ráeső része) nem volt elég a megélhetéshez, már főiskolásként statisztált a Nemzeti Színház­ban: Hevesi Sándor rendezésében többek között Ódry Árpád, Tőkés Anna, Bajor Gizi és Uray Tivadar társaságában léphetett színpadra. 1959-ben három nagy szerepet játszott: Claire Zachanassiant Dürren­matt: Az öreg hölgy látogatása című darabjában, az édesanyát Pavel Kohout: Ilyen nagy szerelem és He­­lént Shelagh Delaney: Egy csepp méz című színművében. Mindhárom alakításáról elragadtatott kritikák jelentek meg. 1961-ben szerződött a Vígszínházhoz, ahol kifejezetten miatta tűzték műsorra Eduardo De Filippo: Filuména házassága című komédiáját, melyben a címszereplőt alakította magával ragadó módon. Két évvel később Shakespeare: Rómeó és Júlia című tragédiájában a dajkát formálta meg új felfogásban. További szerepeiben ugyancsak kivívta a közönség és a kritika tetszését. Nagy szerepei közé tartozik Hekabé Euripidész: Trójai nők című drámájának Jean-Paul Sartre-féle átiratában. Élete utolsó két évtized­ében egyedül élt, de nem volt magányos: gyakran fogadott vendégeket, és olykor ő maga is járt vendég­ségbe. A filmesek 1975után teljesen elfeledkeztek róla, és csak tíz év múlva, 1985-ben kapott még egy kis szerepet egy másik Lorca-mű, a Yerma magyar—nyugatnémet filmváltozatában. Súlyos betegsége influen­zával kezdődött, állapota fokozatosan romlott. 1987 október 20-án hunyta le a szemét örökre. Temetés november 5-én volt a Farkasréti temetőben, a Madách Színház nevében Koncz Gábor búcsúzott tőle. 155

Next

/
Thumbnails
Contents