Márfi Attila: Ahol Thália hosszasan időzött. Fejezetek Győr színjátszásának 1850 és 1945 közötti történetéből - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 19/2019 (Győr, 2019)
A 20. SZÁZAD ELEJÉNEK ÉRTÉKTEREMTÉSEI
Polgári dráma: Újabb jelentős változást a drámairodalomban a naturalizmus 19. századi előretörése hoz. Henrik Ibsen, August Strindberg, George Bemard Shaw munkássága a hétköznapi helyzetek és figurák bemutatásával megteremti a polgári dráma alapjait. Anton Pavlovics Csehov művei pedig a hagyományos drámaiság-fogalommal való szakítás jegyében nem a cselekményre, hanem a figurák belső történéseire koncentrálnak. Tragédia A tragédia drámai műfaj, az ókorban alakult ki a színjátszással együtt. Ókori képiselői: Aiszkhülosz, Szophoklész, Euripidész. A tragédia középpontjában egy konfliktus áll és egy tragikus hős, aki bátran szembeszáll az egész világgal, vállalja önmagát és valamilyen magasztos célért küzd. Általában hibái is vannak, ennek ellenére, vagy épp ezért, azonosulni tudunk vele. Egyedül harcol, magára marad és végül el is bukik, de erkölcsi győztesként bukik el. Konfliktusrendszer: a szereplők viszonyulása a konfliktushoz és ezzel együtt a tragikus hőshöz. A repertoár tanúsága szerint Győrben nem játszották az ókori szerzők tragédiáit, főleg Shakespeare művei képviselték a tragédia műfaját. Tragikomédia A tragikomédia a tragikumot és a komikumot ötvöző drámai műfaj. A tragikomikus műfaj jellegzetessége, hogy a két ellentétes pólus erősítheti, ellensúlyozhatja, kiolthatja egymást. A szót Plautus vezette be Amphitruo műve kapcsán, mintegy mentegetve művét, amely felrúgta az akkori szabályokat a ranghoz kötöttség elvét, mivel egyszerre szerepeltette a tragédia isteneit és hőseit a rabszolgáival. A szó másik értelmezését Giovanni Battista Guarini adta az 1601-ben megjelent Compendio della poesia tragicomica (A tragikomikus költészet kézikönyve) című könyvében, amelyben azt írja, hogy a tragikomédia jó befejezésű komoly játék. Később a 17. században a francia drámaelmélet a magas rangú személyekről szóló, nem halállal végződő történeteket nevezte így. Lessing szerint tartalmi hangulati ötvözet. A 19. században e kettősséget már egy jellemen belülre helyezték többek közt Ibsen: Vadkacsa című művében. S ezt a művet többször is láthatták Győrben, akárcsak Lessing darabjait a korszak kezdő éveiben. Társadalmi vígjáték A társadalmi vígjáték olyan színmű, amelynek témáját az író a saját korából meríti, és középpontjában az adott kor aktuális társadalmi berendezkedésének meg nem oldott problémái vannak. Legjelesebb képviselői: Henrik Ibsen, G. B. Shaw, Makszim Gorkij. Győrött mindegyik szerző műveit játszották, elsősorban a stagione társulatok. De például Henrik Ibsen műveit már előtte is játszották. 136
