Márfi Attila: Ahol Thália hosszasan időzött. Fejezetek Győr színjátszásának 1850 és 1945 közötti történetéből - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 19/2019 (Győr, 2019)
A 20. SZÁZAD ELEJÉNEK ÉRTÉKTEREMTÉSEI
divatteremtő, végül közönségigényt is kiszolgáló művészi próbálkozások, kísérletezgetések voltak. Az úgynevezett érzékeny- vagy szomorújáték például az a színjátéktípus, amelyben az állampolgárok érzelmi nevelésének legfőbb eszközét látta a józsefi felvilágosult abszolutizmus. Az érzékenyjáték a polgári életmód konfliktusait, a feudális erkölcs és a polgári erény ütközéseit mintegy felhígítva ábrázolta, az utóbbi fölényét a tűrés és a szenvedés hősiességével próbálta meg elérni. Ezért az ebbe a típusba tartozó darabok az erény hányattatásainak állomásait mutatják be, példázva, hogy a tisztes, erényes magatartás felülkerekedhet a feudális erkölcs intrikáin.438 E színjátéktípus bécsi atyja az az Augustus Kotzebue, aki II. József egyik kedvenc színpadi szerzője volt. Valóban rendkívül termékeny szerző volt, Győrben is több művét előadták. Említhetjük még Spiess és Nestroy nevét is, akik szintén kedvelői voltak ennek a műfajnak. Akárcsak Ernest Raupach, aki Hallében teológiát végzett, majd az udvari tanácsosi és egyetemi tanári beosztás mellett a műfaj színvonalasabb darabjaival rukkolt elő. Az érzelmesség átszőtte színjátéktípus nagy hatással volt azokra a fordítókra és irodalmárokra, akik még olyan klasszikusok műveit is átdolgozták, mint például Shakespeare. Az angol drámaíró e stílusban átírt Rómeó és Júlia, valamint Othello című műveit évekig tartották színpadon a császárvárosban, és Győrben is megismerkedhettek velük a helyi polgárok. A vígjáték és típusai Ha nem is volt ennyire népszerű, de hamar közkedvelt lett a vígjáték. Az a műfaj, amely a példának állított polgári erkölcs szempontjából állította pellengérre, s tette nevetségessé azokat a nem kívánatos mentalitásokat, mint a divatmajmolás, úrhatnámság, kapzsiság, hiúság és a szájhősködés. S a műfaj nagy klasszikusainak számító Goldoni és Moliére mellett ismét ott találjuk Kotzebue alkotásait, valamint Schröder és Lessing népszerű átiratait. Viszonylag korán megjelentek az úgynevezett magyarított vígjátékok is, amelyeknek egyetlen eredeti sikere Bessenyei György: A filozófus című darabja. Ezt a művet 1792-ben mutatták be Budán a magyar nyelvű színjátszás debütálásakor. A vígjáték egyik fajtája, a bohózat is gyakori műfaj a Birodalomban és természetesen Győrben is. Ez a színjátéktípus inkább a helyzetek, mint a jellemek komikumára támaszkodik. Torzító túlzásai, amelyeket kritikai, szatirikus célzattal alkalmaz, néha átlépik a valószerűség határait, és a mesevilágba, a fantasztikum területére csapnak át. így igen kedveltek voltak a tündérbohózatok, a „parodizáló varázsdarabok” és az úgynevezett mitologikus karikatúrák. A számos színpadi szerző közül leginkább Bäuerle, Meisl és Nestroy darabjai voltak igen látogatottak.439 438 Kerényi Ferenc: A magyar színészet Pest-Budán (1790—1796). In: Magyar színháztörténet. 1790—1873. Szerk.: Kerényi Ferenc. Bp., 1990. 66. 439 Színházi Kislexikon. Szerk.: Hont Ferenc. Bp., 1969. 68. Belitska Hedvig: A bécsi népi színház. I. m. 52. 127
