Márfi Attila: Ahol Thália hosszasan időzött. Fejezetek Győr színjátszásának 1850 és 1945 közötti történetéből - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 19/2019 (Győr, 2019)
A 20. SZÁZAD ELEJÉNEK ÉRTÉKTEREMTÉSEI
megrázó botránykövet, a kánkán táncot megkísérelte Győrben előadni. Megkísérelte, de nem táncolhatták végig a német táncosok az Offenbach pezsgő zenéjére koreografált táncot, mert a szemfüles győri rendőrség leeresztette a függönyt. S a botrány fokozódott, mert hivatalosan és társasági körökben is mindenki erről a csúfos táncról és kudarcról beszélt, mintegy megosztva a győrieket. Ezt követően hasonló mértékű botrányról nincs tudomásunk, de bezzeg a 20. században egyre több skandalum fordult elő. Már 1894-ben Zechmeister polgármester elnökletével a Színügyi Bizottság elrendelte, hogy egy külön bizottság tárgyalja „a kö%- erkölcs és a jó Izfés elleni merényleteket”, amelyek az öreg színházban történtek.394 Ezek főleg rendzavarások, bekiabálások, lopások, jegyüzérség, verekedések és rongálások voltak. Akadt olyan néző, aki beleénekelt az operettbe, vagy aki párbeszédet folytatott a színészekkel, amolyan szakmai tanácsokat adva, hogy miként folytassák az előadást. Olyan is akadt, aki alatt összedőlt a szék, vagy ráomlott a csillár, de fentről még patkányok is hullottak időnként a nézőkre. A színészek oldaláról is történtek ominózus események: László Irén operaénekes produktumának értékelése, azaz műbírálata is botrányszámba ment. Ma már megmosolyogjuk a kritikus túlságosan is érzékletes bírálatát: „László Irén a valót nem képes a művészettel megszépíteni. Veséig ható borzongató sikoltásai talán valódiak egy eszelős nőnél, de a nézőre kellemetlenek s megzavarnak minden élvezetet. Baja az^ is, hogy nagyon nehézkesen játszpk, nem tud beilleszkedni a szfinpadi technika elevenségébe. Alakítása szpntén hibás. Ajánlanánk, ha otthoni tanulás helyett a színpadon mozogva készpilne szerepeire, hogy megszokná a játékot is. ”395 Néha a kritika sajátságos, finom iróniával jelezte nemtetszését. Ahogy 1895 novemberében Hervé: Lili című operettjének előadását követően. Hervé, Offenbach nagy riválisa, orgonista volt Párizsban és amellett apró népdalokat komponált. A Mamsell Nitouche (Nebáncsvirágnak) orgonajátszó szerepében önmagát örökítette meg. 1851- ben a Palais Royal színház karmestere lett több száz apró, fülbemászó couplet-dalt írt. 1854-ben a Folies caprices-ben kis színházat alapított, melyben nagyobb bohózatokat és többfelvonásos operetteket is előadott. Ilyen a Le petit Faust, a Chilperic, a Les Turcs és a L'oeil erévé. Legismeretesebb a La femme á Papa, a La Cosaque, a Nebáncsvirág és a Lili címmel írt pompás, könnyed zenéje. Közel ötven műve közül csak a két utóbbi aratott világsikert. Hervé Magyarországon is sokat játszott szerző.396 A kissé cinikus kritikus szerint a jobb sorsra érdemes operett, s maga a hősnő, Lili a győri színpadon jobb létre szenderült: „UH „Hervé Emil zeneszerző, Hennequin és Millaud szénműírók fájdalomtól megtört szfivvel jelentik legkedvesebb gyermeküknek, IJlinek e hó 18-án, a győri színházában történt elhuny tát. A bájos teremtés, aki mintfiatal leány, mint asszony és nagyanya, maga volt a költését, a finomság és. a legdiszkrétebb pikantéria, aki meghódította a szfiveket a Tájo vizétől a Néva partjáig: «gy durva 394 Dunántúli Hírlap 1894. december 16. 5. 395 Dunántúli Hírlap 1904. december 20. 3. 396 https://hu.-wikipedia.org/wiki/Herv%C3%A9_(zeneszerz%C5%91) 2019. február 2. 111
