Varga József: A győri tanítőképzés az első világháború árnyékában - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 17/2015 (Győr, 2015)
Egy „kicsiny, kedves zászlós” háborús feljegyzései
EGY „KICSINY, KEDVES ZÁSZLÓS” HÁBORÚS FELJEGYZÉSEI Az eddigiekben szó esett már a tanítóképző nyolc hősi halottjáról. Az eltelt száz esztendő alatt azonban sok minden feledésbe merült róluk, harcaikról, és haláluk körülményeiről. Egyikükről több, másikukról csak kevéske emlék maradt. Pedig rájuk emlékezni szent kötelessége minden tanítójelöltnek, tanítónak. Somlyó Zoltán is erre az emlékezésre bíztat minket egyik versében:217 „Reszeljétek majd el az unokáknak A vérehullajtó rémes zivatart, Mikor a párnák üresen maradtak, S a hüvelyéből kipattant a kard. Piros-fekete vérrel írtak törvényt, Az emberfia hullott, mint a légy. Reszeljétek el nekik, mi történt, Anno ezerkilencszáztizennégy!... Reszeljétek el, hogy a pap megnémult, Anyák mellében a tej megapadt, És őszszakállú apák fiaikkal Találkozóinak lent a föld alatt. És csonka törzsek ültek a nyeregben S a ló szaladt a hullarétfölött... Oh istenem, mi volt az emberekben Anno ezerkilencszáztizenöt!... Reszeljétek majd el az unokáknak, Hogy győztünk és veszítettünk eleget; A magyar nap már lebukóban állott A sziklabérces Kápátok megett. Megfuttatták a székelyt, csángót, örményt — Pokoltűz szánta föl a falvakat... Reszeljétek el nekik, hogy mi történt Anno ezerkilencszáztizenhat!... [...] ” 217 Somlyó Zoltán: Beszéljétek majd el... (részlet) 83
