Barna Attila: Lőcsei Fehér Asszony. Legenda és valóság - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 16/2014 (Győr, 2014)
Forrásközlés - ,,a’ ki vermet ásott más bötsületes embereknek maga esett belé” - Korponai Jánosné peres iratainak másolatai a Ráday levéltárban
Forrásközlés tünk volna, ahhoz jön nagy sietve be Uram eö kegyelme akori szolgájá Gyarmaty József, Hlyen szókat mondván: Uram vagy hiszitik, vagy nem az tolvaj hirt, de immár én nekem elhihetitek, közel az én házamhoz egy dombon láttam egy kis erdöcskéböl kijönni őket, nem messze álván tölök újaival tizenhatot olvasott, oly egyenlőket, mintha sok közül válogatták volna, melly beszédére mindnyájan megrezzentünk, Uram nem vévén tréfára az dolgot, azonnal megparancsolta á falusi bírónak, állítson elő mentöl több embert Istrázsára a falu közepibe, és Sarompobelieknek is meghagyja, hogy fegyveres kézzel ott való harang lábnál legyenek egész éjszaka, én pedig nyavalás nem kevéssé hanyakodtam meg gondolatomban; valljon ki nem teljé— sedik é Ebeczki írása? Hogy nenikóban találnak; föl sem virradván jó formán, jön az falusi biró hajnalban olly hir mondással: éjszaka az falu végén voltak az tolvajok; és Végh András nevű jobbágyom fiát el is vitték magokkal; 's Puszoni erdőről vissza eresztették egynéhányszor megesküttetvén, két hétig őket senkinek meg ne jelentse, egész Hajnácsköig akarták el vinni, de az legény hitével mondotta, hogy arra az útat nem tudja, mert a tájon nem volt, arra nézve eresztették olly hamar vissza magoktól; Uram eö Kegyelme magaeleibe hivatván, erősen examinálta, mondja meg mit beszéltek egymás között, és mi csodás forma emberek voltak, fülemmel halgatván egyebet nem szóllott; hanem kérdezték tőle kik vannak Osgyánban, és tud é tótul? Kire felelt, nem tud; azért azután mind tótul beszélgettek, következendöképen az beszédben semmit sem értett. Uram eö kegyelme fel 's alá való sétálásokat nem vévén tréfára, azonnal irt Rimaszombati Bírónak, hogy kétszáz fegyveres embert késedelem nélkül küldjön ki az osgyáni erdőre Puszona felé az levelet is küldvén felül nevezett szolgáját, az melly szemével látta az tolvajokat, nagyobb biztonságúi ugyan azon legényt is, á kit föllebb írt mód szerint magoktól vissza bocsátottak, maga pedig az Uram Lövő körül lévő falukból fölvévén az föld népét, 's ment az erdőre hajhászni őket; semmit sem találván, ’s nagy essö is-36-
