Barna Attila: Lőcsei Fehér Asszony. Legenda és valóság - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 16/2014 (Győr, 2014)

Forrásközlés - ,,a’ ki vermet ásott más bötsületes embereknek maga esett belé” - Korponai Jánosné peres iratainak másolatai a Ráday levéltárban

D unamelléki Református Egyházkerület Ráday "Levéltára

hírek; hanem ugyan Pünkösd előtt egy héttel, melly hétben mind Losonczon Nógrád vgyében, mind Rimaszombatban kis Honiban hires országos vásárok szoktanak esni, más helyekről vásárra jővén az nép, újonnan nagy lárma esett minden felől, hogy látják az tolvajokat, mellyeket némelly töbnek, némelly kevesebnek mondott, és sokaknak kenyereket is elszedték, de egyéb partikájokat nem bántották, á mindön ezeket meghallottam, újabban megrémültem, sokaknak mondván aztat: egy szóval nem tetszenek nekem azok az tolvajok, mivel á ki valóságos tolvaj, szegény kereskedőket megszokta terhektől könnyebbíteni, ezek pedig csak az élést keresik, és elszedik; közelgetvén az Pünkösdi ünnepek Uram eö kegyelme barátságáért Május hónapnak 12lk napján Füleki házamból osgyáni házamhoz, á ki is kis Honthban vagyon, menten azon szándékból, hogy az ünnep napokat, ottan ö kegyelmével együtt tölthessem;

ö kegyelménél tanáltam Atyám Géczy Sigmond Uramat is, eö kegyelmek beszéllették; hogy ahoz elmúlt éjszaka Pohár nevű falumban voltak az tolvajok, mellyeket Uram Atyám szolgája szemeivel látott szép világos idő lévén azon éjszaka, á kik is ott való házam ablakja alatt állottak, nagy ugatást tévén az kutyák, arra nézve álmából felserkent, puskát ragadott, és kifutott az útszára, már akkor csak egyedül kert felé való czaffoltatásokat, és egymáshoz való füttyentéseket hallotta,'s minden kár tétel nélkül való elmeneteleket, ugyan azon nap, á mellyben érkeztem Atyámhoz estve felé Puszonai, és osgiáni csorda pásztoroknak elszedték az kenyereket, Uram eö kegyelme maga eleibe hivatván az pásztorokat, úgy jut eszemben, azt mondották, hogy tizenöten voltak, kérdezkedvén, micsoda emberek voltak, á kire azt felelték, derék magas legények új köpönyegesek, mindenikének szép flintájá, és az övék mellett egy par puskáját; Isten felvirasztván bennünket, sokféle beszédeket hallottunk felölök, estvének érkezésivel kevés hollátióhoz leülvén, nálam

lévő Letenyey Mósessel, á kinek is az Attya Felséges Urunk hívségében holt meg Imperiumban, á midőn már asztalnál let—

35