Barna Attila: Lőcsei Fehér Asszony. Legenda és valóság - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 16/2014 (Győr, 2014)
Az első felvonás - Lőcse eleste
Lőcse Fehér asszonya és felségárulási pere Szinte minden életrajz megemlíti a tényt, hogy az Löffelholtz felesége — Thököly egykori titkárának Absolon Dánielnek özvegye — magyar volt, aki ismerte, sőt „jóbarátságban” volt Korponaynéval.19 20 A legsúlyosabb bizonyíték az asszony árulása mellett, hogy Korponayné a vár feladását követően többször kérelmezi férje elkobzott birtokainak visszaadását, és maga hivatkozik is érdemeire, sőt ezeket gróf Ulésházy Miklós udvari kancellár levelében is elismeri. 1710. júliusi válaszában az alábbi mondatok szerepelnek: „Keglmed jószága visspadatását méltónak látom és abban semmi fogyatkozása nem lésben; de a% én javallásom asg új donatiót köll Klgmed jószágára extrahálni, mely donatióban Keglmed dicséretes cselekedetét szükség szerint feltenni”, majd később így folytatja, „...de Keglmed valóban jól spolgála magának Lőcse város feladásával!”?0 Rákóczi emlékirataiban, az emigráció éveiben így írt erről: „Sohasem tudtam meg részleteket, de úgy látszik, hogy Andrássy bárót az ő kedvese vette rá arra, hogy egy titkos ajtón beeressze az ostromló németeket.” A korabeli kuruc propaganda újság, a Mercurius Veridicus (Magyarországi Igazmondó Mercurius) is egy csábító asszony számlájára írta a város elestét: „Amit sem az ágyúk, sem a bombák, sem a rohamok, de a fenyegetések s a roppant nagy ígéretek sem tudtak kicsikarni a lőcseiek nemes leikéből, azt egyetlen ledér nőszemély hízelkedései, kerítései elérték” - közölte a lap 1710 februárjában.21 19 Förster, 15.o.; Thaly 1909., 451.; II. Rákóczi Ferenc Fejedelem emlékiratai a magyar háborúról, 1703-tól végéig (1711.), közli Thaly Kálmán, Kiadja Ráth Mór, Pest 1872., 262-263.0. 20 Thaly, 1909., 467-468.0., Megjegyzem, hogy Ulésházy a levélben „Ösmereden jóakaró Asszonyomnak!” szólítja Korponaynét, személyesen ekkor valószínűleg még nem, csak leveleiből ismerte ügyeit. 21 „Eperjesino, decima quinta Februarii. - Quod nec tormenta, nec bombae, nec insultus aut minae, aut ingentia promissa, a Generosis Leutschoviensium animis extorquere potuerunt, hoc unius pro stituae faminae blandimenta et lenocinia effecerunt,” - Eperjesen, 1710. február 15-én. „Amit sem az ágyúk, sem a bombák, sem a rohamok, de a fenyegetések s a roppant nagy ígéretek sem tudtak kicsikarni a lőcseiek nemes leikéből, azt egyeden ledér nőszemély hízelkedései, kerítései elérték. Ez a nőszemély ugyanis, az állhatatos tisztikar elszánt döntése és három hónapon át tartó hősies védelmi harca után (a helybeli várparancsnok hozzájárulásával) ismételten engedélyt kapott a szabad ki- és bejárásra, az ellenséggel való érintkezésre. Ennek nemcsak az volt a következménye, hogy őt magát megvesztegették, hanem ő a városban az őrség fejét, ti. magát a parancsnokot titokban megrontotta. Czelder Orbán brigadéros titokban figyelmeztetett másokat (a leghűségesebbnek ismert tiszteket), és felhívta őket, hogy minden úton-módon és éberen vigyázzanak. A hitszegő parancsnok azonban mindenre számított, mihelyt ugyanis észrevette, hogy hitványsága nyilvánvalóvá lett, elhatározta, végrehajtja végzetes tervét, hogy így méltó büntetését elkerülhesse. Összehívta tehát az összeesküvésben részeseket, a két városkapuhoz rendelte őket, megüzente az ellenségnek, hogy sürgősen vonuljon be. így a többször említett parancsnok — nevezetesen báró Andrássy István — gyalázatos tette kö-9-