Torma Attila: Győr a II. világháború sodrásában - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 15/2014 (Győr, 2014)

NAPLÓ, VISSZAEMLÉKEZÉSEK

A Romániába tartozó magyaroknak lágerbe kell menni. Három család tőlünk is elment. Én vittem el őket kocsin cirka 25km-re fekvő Bachl nevű faluba, ahol a gyűjtőtábor van. A hírek megint kedvezőek ránk nézve. A csehek és románok után jönnek a magyarok. Bár igaz lenne.

1945. 08. 22.

Ma visszajött tőlünk a hazaindult két szentiváni fiú, mert nem tudtak átmenni a határon. Név szerint Ampli Gyula és Kapuvári János. Hírt hoztak felőled anyu! Hihetetlen, hogy így legyen. Nem tudok magamnak tiszta képet alkotni, olyan összevisszaságban folynak bennem a gondolatok. Azt mondják, hogy a vasutas szerelvény, amelyen ti jöttetek ketté lett vágva és ti a csehországi Limbachban vagytok. Azt is mondták, hogy megszületett a mi gyermekünk. Anyukám remegő kézzel és síró lélekkel írom ezeket a sorokat, és soha nem fogom elfelejteni azt az éjszakát, amit a hír átvétele után átéltem. Bár itt volnál Németországban. Repülnék hozzád, a jó Isten áldja meg anyaságodat, és adjon erőt szörnyen nehéz sorsod elviselésére. Ha majd újra együtt leszünk, ezekről talán élőszóval többet tudok mondani, de most nem tudom leírni a bennem egymást kergető gondolatokat.

1945. 08. 24.

Ma rendelet jött a Bürgermeisterhez (polgármester), hogy azonnal jelentse, mennyi külföldi állampolgár van itt. A magyarokat ismert lágerba viszik, hogy haza szállításunkat előkészítsék.

1945. 08. 30.

Nagy eseményeket élünk át. Sajnos az a hír, hogy megyünk haza nem igaz. A magyarokra nem vonatkozik. Voltam a Bürgermeisternél Kellheimben, ami ennek a kerületnek a székhelye. A militari goovermentnél (katonai parancsnokság) azt a felvilágosítást adták, hogy ránk, a népi németekre (svábokra) nem vonatkozik a rendelet.

Szavakba leírni nem lehet, mit éreztem, mikor ezt hallottam. Ugyanakkor még egy csalódás is ért. Nem kaptam utazási engedélyt Limbachba. Van egy nagyszerű térképem, amin rajta van az egész cseh-morva protektorátus, de Limbach nevű helységet vagy várost nem találtam. Ellenben itt bajorban kettő is van, ide akartam elmenni, de a mi részünkre nem adnak ki utazási engedélyt. Arra a kérdésre, hogy miért azt felelték - a military police (katonai rendőrség) megtiltotta —.

A végsőkig elkeseredve indultam haza a falumba, ahol bizony híreimnek nem örült senki.

28-án vittem el kocsival a táborunk szerb állampolgárait. Két családot. Az egyik család szabadkai és jól ismerik Gyöngyiéket. Üzentem nekik. A hírek szerint nemsokára indulnak haza a gyűjtő táborból. A románok már ma 30-án elmentek. Ezt egy amerikai katona, aki magyar születésű (Burkus Béla) mondta. Ma Müllhausenbe a szomszéd faluban volt és ma indult haza Amerikába kétévi harc után.

1945. 08. 21.-156-