Torma Attila: Győr a II. világháború sodrásában - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 15/2014 (Győr, 2014)

NAPLÓ, VISSZAEMLÉKEZÉSEK

1945. 07. 28. Anyu! Nem tudom, mi van velem, de nagyon nyugtalan vagyok. Ma nincs kinek pa­naszkodjam, megpróbálom a naplómat, hátha sikerül magam megnyugtatni azzal, hogy írok. A legutóbbi napokban az a hír terjedt el a magyarok között, hogy lehet hazamenni. Képzelheted milyen izgalom ez a 80 magyarnak! Utána jártunk a hírnek, sajnos még nem esedékes a hazamenés. 1945. 07. 18-21-ig voltam úton. Regensburgban jártam, csoportom hazaszállításának érdekében. A több mint 100 km utat kocsin lovakkal tettük meg. Cirka 6 hét még, amikor sor kerül a hazamenésre. Na­gyon hosszú idő és nagyon vad hírek keringenek az otthoni állapotokkal kapcsolatban. Ezt én nem hiszem el és próbálom magam megnyugtatni, hogy nem úgy van. Nem tu­dom mi lesz még velünk, mikor megyünk haza és találunk-e otthont. Szörnyű állapot, hogy itt kell lenni. Majdnem semmi nincs, de még szörnyűbb, ha az ember gondolko­zik. Nem bírom, több erőm nincs szörnyű sorsom elviseléséhez. Anyu drága anyum két dátum van, amit meg akarok itt jegyezni 07. 14 és 07. 20. jelentőségüket majd szó­val fogom elmondani. Szeretsz-e még engem, a párom vár-e engem, érzi-e hogy vágyom utána? 1945. 07. 29. 1 év Anyu! lév, a jó Isten segítsen meg. Több ilyen dátum így ne legyen, mert ezt nem bí­rom ki. Nagyon szeretlek és fáj a szívem! 1945. 08.04. Még mindig semmi remény a hazamenésre. A hírek nagyon elriasztók. Teljes remény­telenség és egyes emberek már az idegeiknek sem tudnak parancsolni. Az idő nagyon szomorú. Ma esik az eső, a szobába kényszerül az ember. Hideg van, szél fúj, nagyon fázom kívül belül. Ilyenkor nagyon rossz nekem, nincs senkim, csak a te fényképed és leveleid. Ezek vigasztalnak engem. 08. 01-én hivatalos ügyben jártam egy MVG táborban és legnagyobb meglepetésemre a kis Villányi lány szólít meg. Szegény gyerek teljesen egyedül van itt. Igaz kollégák kö­zött. Azt hitte itt vagy te is és nagyon örült, hogy van hazai ismerős. 1945. 08.20. Szent István napja Az eső esik, és nagyon hideg van. Szentiváni búcsú. Istenem de szörnyű messze van. Talán többé soha nem kerülünk haza. Oh hol vagy István király, téged magyar kíván. Soha nem volt még időszerűbb ez az ének, mint ma, az itt lévő magyaroknak. Istenem segíts meg bennünket.- 155-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents