Torma Attila: Győr a II. világháború sodrásában - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 15/2014 (Győr, 2014)

NAPLÓ, VISSZAEMLÉKEZÉSEK

szik, csak ketten vagyunk fenn Matyi bácsival, és ilyenkor haza száll minden gondolatunk. Néha csatlakozik hozzánk Kis Géza is, nem egyszer sírás a vége.

Pihenés után továbbindul a karaván, estig megyünk és javítjuk a kereket. Este szálláskeresés, alvás. Mikor minden csendes, megyünk kereket lopni, ami mindig sikerült is. Ma megint 50 km a menet. így érkezünk utunk utolsó szakaszához. Este Pfaffenhofen után egy kis faluban kapunk szállást.

A konyhában főzött Matyi bácsi krumplipaprikást virslivel. A gazda szabályszerűen megterített részünkre, persze nem ingyen, kapott egy csomag dohányt. Reggel adott tejet, amit még lefekvés előtt ittunk meg. A forralt tejbe tettünk bele jó amerikai csokoládéport.

Ébresztő 4 órakor, reggel pakolás és indulás, nagyon fáradt már a banda. A lábak már mind fel vannak törve, jó lenne már hosszabb pihenőhöz jutni. Az öregek jobban bírják a viszontagságokat. Ma meg akarunk érkezni Geibenstettenbe, tehát szigorú menet egész nap. Pihenő csak rövid.

Nagyon sok baj van a kocsival. 19 km-re a céltól végleg tönkrement. Rövid átalakítás után két keréken megy tovább, és a poggyász fele újra felkerül a hátunkra. Késő éjszaka van, mire beérünk a faluba.

Bizony nem a legkedvezőbb látvány fogad! Az első, amit a koromsötét éjszakában meglátok, üszők és rom. Jó Isten mi van a családokkal? Bizony dobogó szívvel és remegő lábakkal megyek tovább. Szegény Matyi bácsi bizony sírt, amikor meglátta a leégett házakat, Hála Isten, dacára a napokig tartó harcnak nem volt vesztesége a magyar lágernak. Igaz, ügyes bunkert építettek a magyarok maguknak. Azt az örömöt, amit megérkezésünkkel szereztünk a Marcali családnak, leírni nem lehet.

Minden szentiváni fiút visszahoztam ide ahonnan elindultak dolgozni. Igaz nagyon sokat fáradtak és szenvedtek. Cirka ötszáz km-t gyalogolni nem kis dolog. Velük szenvedtem én is.

Sok minden történt azóta, hogy megérkeztünk. Ha az Isten megsegít, majd szóban el fogok mondani mindent, most csak annyit jegyzek itt meg, nagyon háládanok az emberek és sok csalódás ért. Nincs lelkierőm, hogy tovább írjam a naplót majd talán, ha újra megyünk és hazafelé kopog a vándorbot, írok még hozzá valamit. Nagyon fáj a szívem, és szomorú vagyok. Nagyon szeredek anyu.

Idegen országban csak az Isten van velem,

Meg egy drága fénykép ez a mindenem,

Megcsókolom százszor, megremeg a szám,

Ugye kicsi asszony hű leszel hozzám.

1945. 06. 18.

Geibenstetten Gy.- 154-