Torma Attila: Győr a II. világháború sodrásában - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 15/2014 (Győr, 2014)
NAPLÓ, VISSZAEMLÉKEZÉSEK
zül, mert szentiváni. Utunk során rendesen viselte magát, komoly fiú nagyon sokat ad magára, sokat szenvedhetett. Landsbergi kollégák közül hárman nem jöttek velem név szerint Ivanovics mérnök, és Ferenczi László Ok Svájcba mentek, hogy velük mi lesz, nem tudom. Együtt indultunk el 25-én reggel, de később utunk elvált. Egy társunk név szerint, Tordai Samu bácsi, aki Landsbergben maradt, miután öreg lábaival nem vállalkozhatott az útra. O most is Landsbergben van az ottmaradt gyáriakkal. Még most is ott őrzik valami kaszárnyában őket. A hírek szerint tífusz van ott, hogy mégis 12-en voltunk az azért van, mert öt vagongyári is csadakozott hozzánk név szerint Horváth János, Kondor István, Kormos, Fokker és Szerencse. Ezek Graffingban maradtak, mi pedig hosszú előkészületek, kocsilopás után 10-én reggel négy órakor elindultuk Geibenstetten felé Münchenen át. Anyukám újra kopog a vándorbot, és kelet felé kopog. 1945. 05. 10. Reggel négy óra, nyolcán vagyunk. Lopott kocsink vígan gurul a betonon, mi pedig miután nem nyomja a hátunkat 30 kg-os poggyász szinte repülünk München 25 km idáig szeretnénk még délig eljutni, mert át kell rajta jutni még ma. Ez nem csekély feladat, miután 17 km az út, ami keresztülvezet rajta. Tehát a mai nap menetteljesítménye 25+17=42 km, ami a sok keverés után nem kis dolog. Az út első részét sikerült is megtenni. Elértük 12 órakor Münchent. Sohasem hittem volna, ha nem látom ezt a rettenetes pusztulást. 17 km-en át nem láttam mást csak romhalmazt. Németország legszebb városa volt, ma rom és üszők és nincs benne ép ház bűz, piszok és rom. Ez ma München! Apokalipszis 4 lovasa végigszáguldott itt is. Délutánra új rendelet. Nem szabad Pass (útievél) nélkül a várost elhagyni. Sajnos nekünk ilyen nincs, de a jó Isten megsegített minket és az amerikai pattul, amely igazoltatott bennünket és visszairányított Münchenbe a beszélgetés során mikor elpanaszkodtuk nekik, hogy milyen sorsa volt itt a magyar munkásnak maga segítette elő a szökésünket. Szóval majd erről is többet fogok mesélni. 1945. 05. 11. 2. nap vígan megy a gyaloglás. Fűti a vágy az egész társaságot, hogy minél előbb megérkezzen és onnan tovább haza. Előző napi események között az azért említésre méltó, hogy a kocsink kereke, amit Graffingban szereztünk, tönkre ment, mire a romvároson keresztül vergődtünk. Tehát szerezni kellett helyette másikat, vagyis meg kell lopni a házigazdát, aki szállást ad. Nem szép dolog, de azzal vigasztalom magam, ez még kevés, amit mi visszakapunk. Mikor a germán kirabolta az országunkat. A falu nevét nem jegyeztem meg, ahol megszálltunk, így nem is tudom feljegyezni. Sikerült is szereznünk kereket és elindulás után az országúton cseréltünk, de sajnos nem volt ez sem jó és hamar javításra szorult. Sokat kellett dolgozni a javításon. Geibenstetten kb. 150 km indulási helyünktől, amiből első nap 50 km-t megjártunk. Ma szép hegyvidéken megyünk és borsódzik a hátunk mikor egy-egy emelkedőnek nekigyürkőzik, de ez semmi, mert felmenni könnyebb, mint lemenni. Délben ebéd egy festői hegyi falun kívül, főzés az amerikai konzervekből. Rövid pihenés. Nem szeretem, én mindig csak mennék haza anyu hozzád. Pihenés alatt mind al- 153-
