Torma Attila: Győr a II. világháború sodrásában - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 15/2014 (Győr, 2014)

NAPLÓ, VISSZAEMLÉKEZÉSEK

/945. 04. 09-én este 7-kor.

Utazásunkat nem is próbálom leírni, mert ehhez, hogy azt leírjam két füzet is kevés lenne. Itt tanultam meg egy új szót is Tieflieger (mélyrepülők).

11- én este 10 órakor érkeztünk meg Landsberg am Lech nevű bajor városba, ahol reggelig a rendőrségen aludtunk, Én magam már jártam itt, és írtam is róla. Nagyon szép hely, és történelmi nevezetessége is van. Itt volt bezárva Hider politikai fogolyként, és itt írta „A harcom” című könyvét is.(Bár soha ne engedték volna ki.) Helyét most ellenség foglalta el. Nagyon sok ugyanis a politikai fogoly és itt vannak a világ minden tájáról idecipelt zsidók is (magyarok is), akiket az SS sanyargat, éheztet és dolgoztat a német nép legnagyobb szégyenére embertelen módon. Sohasem hittem volna, hogy embert is lehet ilyen állati módon tartani, dolgoztatni. Az, hogy ezt a művelt germán csinálja — rettenetes.

12- én munkahelyünket kerestem fel. Jelentkeztem a gyár vezetőségénél, utána a munkások elhelyezése, ami bizony nem volt könnyű dolog, mert az egyik lágerből a másikba küldtek. Gyalogoltunk vagy 30 km-t mire megkaptuk az elhelyezésünket. Közben egész nap nem kaptunk sehol semmit enni. Már láttuk, hogy nem sokára vége az ellenállásnak.

Nem tudják, mit tegyenek velünk. Itt megjegyzem, ez mióta Németországba kijöttünk állandóan így van. Haza nem engednek, dolgozni meg nagyon keveset dolgozunk, erről gondoskodnak a „liberátorok” meg, hogy egész őszinte legyek nem is szívesen dolgozunk, mi idecipelt magyarok.

13- 15 között megkezdődött életem legszörnyűbb tárgyalása, be akartak öltöztetni minket O. T. ruhába, mert csak így tudnák nekünk azt biztosítani, amit a német építőmunkások kapnak.315 Hát bizony, Nöe úr nem tartotta be az ígéretét és még eddig nem jött utánunk Nem baj, de majd még számolunk vele is, és mindazokkal, akik okai a magyar munkás szörnyű sorsának. Nem akarok panaszkodni, de vezetőink nagyon csúnyán bántak velünk, mert ők már jártak itt és tisztában kellett lenni az itteni állapotokkal.

17- én kezdtük meg a munkát, de nem csináltunk semmit, mert a folytonos riadó és bombázás minden munkát megakadályozott nem is beszélve a Tiefliegerekről.

18- 23-ig lógásból állt az életünk. 23-án már éreztük, és 13 magyar testvéremmel elhatároztuk, hogy kezünkbe vesszük a vándorbotot és megszökünk, nem várjuk meg ebben a lágerben az összeomlást. Már most rabolják az iratokat, és a civil ruhát a hős SS katonák.

25-én reggel fél ötkor meg is koppant a vándorbot a kezünkben, ugye anyukám meghallottad, hogy kopog a vándorbot, mert erre igazán ráillik Somogyvári Gyula regényének a címe: „és mégis élünk”, mert amin mi keresztülmentünk, csoda hogy élünk.

315 Fritz Todt által alapított szervezet munkacsoportjaiban dolgozók hordták az „Organisation Todt” által adott formaruhákat. (sic)- 149-