Torma Attila: Győr a II. világháború sodrásában - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 15/2014 (Győr, 2014)
NAPLÓ, VISSZAEMLÉKEZÉSEK
Kedden újra megyek Regensburgba talán még nem késő Szombaton üzentem és írtam pár sort talán sikerül nekik még hazajutni. Segítse őket az Isten. Az ünnepek csendes szomorúságban teltek el Esténként aggódva lestük a Donau magyar híreit, semmi megnyugtatót nem mond. Mi lesz velünk, elveszik a hazánk? Isten irgalmazzon szegény szenvedőknek! Rettenetes csapásként ért a hír Regensburgban. Nem adnak ki utazási engedélyt, mert Győr már március 23-án elesett. Nem is tudom, hogy írtam-e haza, és azóta nincs egy nyugodt percem sem. Nem tudom, mi van veletek. Szörnyű, hogy milyen kálváriát kell járni az emberiségnek. Nagyon érzi az emberiség az Isten ostorát, amiért bűneivel ellene támadt, hogy még mi jön, azt nem tudom. Vajon el tudtok-e jönni? Istenem légy velünk. Elsz-e, halsz-e, mi van veled anyu? Megöl ez a bizonytalanság. Nagyon szomorú vagyok, és most nem tudom, mit tegyek. 1945. 04. 07-én éjszaka kaptuk az értesítést, hogy az új munkahelyünkre kell mennünk, nagyon nehezen megyek el, mert nagyon várlak ide. Miért az, az érzésem, hogy itt vagy Németországban és itt fogsz Geibensettenben keresni engem? Ezt a naplót nem is írom tovább, hanem itt hagyom, hogy gyászom egy részével Marcaliéknál, akik majd, ha megjössz, oda fogják Neked adni. Pihenésünk ideje alatt is ők gondoskodtak rólam igaz rokoni szeretettel. Áldja meg és segítse meg őket érte a jó Isten! Geibenstetten 1945. április 8. Teljes név Naplómat egy másik füzetben fogom folytatni, és ha én nem is, de ez talán eljut hozzád, és el fogja mondani Neked, hogy milyen nagyon szereüek, és mennyire fáj, hogy sorsunk ilyen mostoha és a mi boldogságunk milyen nagyon rövid volt. Ha megjössz, maradj a Marcali családdal, mert utánam nem jöhetsz, majd ők értesítenek engem és én jövök...................................Gy. Ui. Ma este a Donau rádió meglepő hírt közölt velünk hogy a német csapatok a Duna- Tisza közén harcolnak. Hiheteden ez nekünk a sötétségben és bizonytalanságban tévelygő szegény magyaroknak, és különösen nekem, aki már azt sem tudja mi lesz vele. 1945. 05. 17. Isten nevében kezdem megint a napló írását. Kérem a jó Istent, hogy segítsen meg bennünket továbbra is. Újra itt vagyok Geibenstettenben, és leírom április nyolcadikától, hogy min mentünk keresztül. Mint előzőleg írtam, új munkahelyre kellett menni, ahova 10 társammal az én vezetésemmel útnak indultunk.- 148-
