Torma Attila: Győr a II. világháború sodrásában - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 15/2014 (Győr, 2014)
NAPLÓ, VISSZAEMLÉKEZÉSEK
álló ágyra és mondták: K. úr, itt a helye. Tudod anyukám, mikor az ember úgy egyedül van, mint én, olyan jól esik, ha valahol várják az embert és gondolnak rá. Este vacsora a kantinban csupa ismerős arc, nagyon sok a győri. Itt megismédődött a délután újra és újra csak kérdés, alig győztem rá válaszolni. 03. 01. Kipihentem a gyaloglás fáradalmait, másodikán pedig megkezdtem a munkát. A munka egy erdei barakktábor felépítése. Egyhangú, mert készen kapjuk az anyagot, csak össze kell állítani. Itt nagyon sokat tudnék írni, de ezt nem lehet, majd élőszóval elmesélek mindent, ezután csak még csak annyit, hogy nagyon sok a riadó és a futás ugyanúgy, mint Győrben. 08-án volt egy kis bombázás. 17-én két napra hazautaztam Geibenstettenbe szándékosan írtam, hogy haza, mert a Marcali család tényleg soha meg nem hálálható szeretettel és kedvességgel gondoskodik rólam. 19-én újra a munka egész 26-ig, amikor aztán meglátogattak bennünket az angolok, és nagyon csúnyán megbombázták a repteret. Mi nem kaptunk semmit, a reptér cirka 2 km-re van tőlünk. 26-án este 8-kor Nöe igazgató úr, Sereg úr, és én elutaztunk a Magyarországról való kitelepülésünk végcélja L. felé, ahova 27-én este 10 órakor szerencsésen megérkeztünk. A város ahova mentünk Németország legszebb fekvésű helye és egyben történelmi nevezetességű is, hogy miért ezt megint csak szóval fogom elmondani. A 27-i napra külön vissza kell, hogy térjek, mert amíg a munkahelyünkön távol voltunk olyan szörnyű nap volt, ami minden elképzelést felülmúl. Elképzelni sem tudja az, aki ilyet nem élt át, három és fél órán át harminchat hullámban 800 géppel támadtak az angolok. A bombázók az erdőt és teret tönkretették, mindent már nem is vagyunk ott, hazamentünk Geibenstettenbe, ahol a családok vannak. Most nem írom dátum szerint a napokat, mert a szörnyű kavarodásban nem is tudom azokat sorrendben tartani. Itt mindennap a bombázás és riadó, otthon pedig Győr alatt az orosz. Nem tudom mi lesz, de ez szörnyű. Ha nem sikerül kijönnöd Győrből nem tudom velem mi lesz. Nagyszombat: Regensburgban voltam, hogy engedélyt kérjek a hazautazáshoz, de ezek a mi uraink már csütörtökön elmentek ünnepelni, most mikor ilyen kavarodás van, és szükség lenne rájuk. Talán még nem lesz késő kedden, bízom a jó Istenben, majd megsegít benneteket. Húsvét vasárnap: Nagyon szomorú nekünk magyaroknak és nekem, ezt nem is lehet leírni. Nagyon sokszor teszek magamnak szemrehányást, hogy miért—gondolhatod. Itt sem alakulnak úgy a dolgok, mint kellene, de csak segítsen meg minket az Isten és legyen hozzánk irgalmas. Délelőtt a szomszéd faluban voltunk templomban és imádkoztam értetek.- 147-
